Szeredi Pál: A nemzetépítő demokratikus ellenállás dokumentumai 1968-1987 (Pilisszentkereszt, 2017)
Egy könyv kálváriája
Magyarország ilyenféle működésben áll ma, vitathatatlanul és megbecsültén, Közép -Európának közepén. ” Mi hát a tennivaló? Mi a magyar hivatás a Duna-völgyében? „Tébolyt terjeszt, aki bármely ellentétet, bármily csekélyen úgy érint, hogy azzal a béke állapotát csak gondolatban is ingathatná. Ezt itt is hangsúlyozottan épp annak tudatában kell ismételni, hogy a nemzeti kisebbségek világszerte mind ingerültebben forrnak. Egy-egy nemzeti kisebbség - ahogy nemzet is - azzal veszthet napjainkban versenyt, ha népszaporulatával végzetesen lemarad. Vagyis ha népe közösségétől az egyén nem kap olyan tudatot, hogy utódai számára védelmet is kap: olyan közösséget, melyért egyénként is áldozatot hoz, aggódás nélkül, hittel a jövőben. A múlt szigorú vizsgálata, a félreértések tisztázása ennek a hitnek nyit utat. Segít tényekkel eloszlatni, mindörökre, az egykori jóslatok borúlátását. Ősi hiedelem, hogy az állhatatos szembenézés oroszlánt meghátráltat. Hitem, hogy az emberiségre pirkadás jön. A vadszelidítő tekintetektől. ” Magyarországon kinyomtatott, de meg nem jelent könyvből idéztünk. És most, hogy becsukjuk a két helyen átlyukasztott és zsineggel átkötött művet, ugyanazok a kérdések merednek elénk, melyekre ismertetésünk elején céloztunk. Miért nem kerülhet Illyés Gyula tanulmánykötete a magyar olvasó kezébe? Miért nem szólalhatnak meg, miért nem taníthatnak, nevelhetnek Illyés kristálytiszta humanista gondolatai? Kinek az érzékenységét bánthatja, hogy az író szót emel a határokon túl élő magyarok védelmében? Hogy a nacionalizmus tébolyáról ír, valamennyi Duna-völgyi nép tragédiájának, megaláztatásának közös okáról? Hogy hirdeti egymás megismerését, megbecsülését, de úgy, hogy az kölcsönös legyen? Hogy a magyar adjonistenre, fogadjistennel válaszoljanak a környező népek? Miért nem jelenthetett meg a magyar nép élő lelkiismeretének a könyve? A kérdőjelek egyre szaporodnak... * * * 140
