Szeredi Pál: A nemzetépítő demokratikus ellenállás dokumentumai 1968-1987 (Pilisszentkereszt, 2017)

A problémát okozó csoport

ezek az írók egyszerűen nem ismerik népünk valódi összetételét, tudatviszonyait.183 Tulajdonképpen kispolgári szemlélettel állunk szemben: ezek az írók az ún. kisembert, a paraszti józan ész, a tiszta etikai magatartás képviselőjét idealizálják: gondoljunk pl. Sánta Ferenc paraboláira (Az ötödik pecsét, Az áruld), amelyekben a történelem viharaiban helytálló ún. kisember hamis kultusza nyer ábrázolást.

d.) Az írócsoport nacionalisztikus megnyilatkozásai. Nem szimpatikus vonása e csoportnak a magyarság történelmi szerepének misztifikálása, a „magyar jellemvonások”, az „igazi magyar karakter” emlegetése, a „nagy magyarságféltésük” sem. A Kárpát-medence államhatárai - befejezett tények, nemzetiségi politikánk helyes -, ők azonban a szomszéd államokban élő magyarok elnyomásáról beszélnek. Ezt a problémát csak a szocialista internacionalizmus elvei alapján s nem nacionalista buj- togatással lehet megoldani. Nacionalizmusukat színezi bizonyos antiszemitizmus is.184

3. Az írócsoport magatartásának veszélyei.

Ez az írócsoport nagy és növekvő befolyással rendelkezik: rendszeresen publikálnak, fórumot kapnak, egyetemen tanítanak, szoros kapcsolatot tartanak a szomszédos országok magyar íróival. Meggyőződésem szerint túlzottan elnéző velük szem183 Újabb adalék a jelentést készítő célzatos fogalmazására. Az igazság kedvéért megjegyzem, hogy például az előbb említett Mocsár Gábor volt, aki számtalan szociográfiai írást publikált és Égő arany című riportkönyve volt a Magyarország felfedezése sorozat első darabja. Ne feledjük el, hogy a jelentést tevő Rigó László irodalomtörténész. Amikor ezeket a gondolatokat megfogalmazta tartótisztjének, a Petőfi Irodalmi Múzeum főigazgató-helyettese, előtte a 25. Színház igazgatója volt. Az irodalmi életben tájékozott szakember jelentése tehát a belügyminisztériumi vonalon keresztül is a nemzetiek lejáratásának megerősítését szolgálta, azaz a polgári csoport törekvéseit erősítette. Érdekes összefüggése ez a polgári és nemzeti nézetek nyilvánosság előtti (lásd Kiss Ferenc tanulmánya) és nem nyilvános küzdelmének.

184 Az előbbi célzatos megjegyzéséhez a jelentést tevő hozzáilleszti még a szokványos nacionalista és soviniszta minősítés kihangsúlyozását is. A magyar nemzeti kisebbségek jogvédelmét politikai és nem humanista kategóriába sorolja, elfedve ezzel annak emberiességi vonatkozásait. Mindenesetre érzékelhető a jelentésből, hogy a „harmadik út”, a „saját út” igénye jelen volt a hetvenes évek nemzeti demokratái körében.

121