Szeredi Pál: A nemzetépítő demokratikus ellenállás dokumentumai 1968-1987 (Pilisszentkereszt, 2017)
A problémát okozó csoport
szóba került, hogy különüljenek el a csoportok, legyen a nemzetieknek is egy lapjuk. Aczél ekkor már egyértelműbben válaszolt: „Ez több-párthoz vezetne. Nézze, nem mondom, hogy ez nem fog bekövetkezni, de most még nem lehet. ”íl'x A nemzetiek csoportjáról természetesen nem csak a baráti beszélgetések alapján tudtak a pártvezetők. Az alábbiakban ismertetésre kerülő összefoglaló jelentés - amit természetesen Aczél is megkapott - érzékletesen bemutatja a nemzetiek rendszerel- lenességének fő vonulatát. A jelentés a „Foktői” fedőnevű titkos megbízottól származott. A fedőnév Rigó László (1937-2003) irodalomtörténészt takarta, aki 1961-68 között az MTA Irodalomtörténeti Intézetének munkatársa, 1968-tól 1972-ig a Művelődési Minisztérium előadója, majd 1972-74 között a Huszonötödik Színház igazgatója, később 1974-tól 1978-ig a Petőfi Irodalmi Múzeum helyettes főigazgatója, 1976-ban megbízott főigazgatója volt. 1978-82 között a Művelődési Minisztérium színházi osztályát vezette, majd 1982-től a Pesti Vigadó igazgatója lett. Rigó László jól ismerte mind a polgári, mind a nemzeti demokrata csoport művész tagjait. A baráti beszélgetéseken nem csak a csoport találkozóiról, hanem céljaikról, elképzeléseikről is tájékozódhatott. A jelentés stílusából kiderül, hogy az ügynök elkötelezett a szocializmus, az egypártrendszer mellett (1973-ban hazafias alapon, azaz a rendszer iránti elkötelezettség és nem kényszer alapján szervezte be Hanusz Gyula rendőrörnagy), valamint az is, hogy elsősorban a polgári demokrata eszmék hatottak gondolkozására. Ez egyébként nem volt ritka az akkori párttag (Rigó László is tagja volt az MSZMP-nek) értelmiségiek körében. Jelentése azért is izgalmas és tanulságos dokumentum, mert kiderül belőle a polgári és a nemzeti felfogás közötti különbség és egyben az is, miért volt veszélyes a nemzetiek csoportja és szerveződése az állambiztonság és egyben a politika számára. A sajátos nemzeti fejlődés igénye, annak elemei nyomon követhetők a jelentésben. 174 174 U. o. 110. o. 118
