Szeredi Pál: A nemzetépítő demokratikus ellenállás dokumentumai 1968-1987 (Pilisszentkereszt, 2017)

Felirat közös ügyeinkben

olvashatja Siklóst, aki a vezetők kölcsönös látogatását mindenkinek kijáró lehetőségként állítja be.

Pedig ezekre a cikkekre különleges érzékenységgel figyelnek a kárpátaljai olvasók. S az ottani közéletben is súlyos argumentumként esnek a latba. Balla László például, amikor a péterfalvi iskola felavatása alkalmából égbe emeli a képzettség szempontjából elszomorítóan vegyes tantestületet (akik miatt a falumbeli gyerekek magasabb szinten képtelenek versenyben maradni), akkor megrója a magyar nyelvű közoktatás ügyében sáfárkodó embereket is. Miközben minden nagyszerűen megy - úgymond azok ezt kétségbe vonják. Pedig hát - írja Balla— „amikor dr. Siklós Jánossal, a Népszava főszerkesztőjével jártam be keresztül-kasul ezt a vidéket (mint olvasóim bizonyára emlékeznek), erről a tanulmányúiról vendégünk elragadtatott hangú riportot írt lapjába.” (Hogy ne szomorkodjanak... Kárpáti Igaz Szó. 1972. szept. 9.)

Nagyon világosan szeretném itt rögzíteni: ha én írnék beszámolót Kárpátukrajnáról, én is azon lennék, hogy jót írjak arról, ami jó, és ne zavarjam, hanem erősítsem az országunk iránti bizalmat. A magyar és a szovjet próza kérdéseiről, a népábrázolásról rendezett vitán, ilyen szellemben szólaltam fel. A Siklós-féle beszámolókban azt kárhoztatom, hogy a lelkendezés rutinosan, tapintat és felelősség nélkül működik bennük, azt, hogy problémaérzékük, politikai kultúrájuk tompa. Nem tudják például, hogy az ukrán türelmetlenségért Moszkvában sem lelkesednek, tehát nem kötelező okkal-oktalanul dicsérni. Bizony nem használnak ezek a cikkek sem az ottani magyarságnak, sem nekünk. Némelyik pedig a kulturális csere dolgában, de más részletekben is olyan bántóan tájékozatlan, annyira „naiv”, hogy már el sem lehet hinni. Komlós János például azt hiszi, rajtunk múlik, hogy Beregszász, amely szerinte már jellegében is inkább „Berehovo” (a felszabaduláskor mind a város, mind a környező falvak lakossága színmagyar volt, Komlós tehát eleven sebre hint sót, amikor örül annak, hogy Beregszáz-Berehovo immár hatalmas ukrán-magyar város; nem lepett meg, mikor többen azt mondták: Komlós János azért csapott fel nagy hirtelen Beregszász felfedezőjének, mert tiltakozó, esetleg gyalázkodó levelekre volt szüksége), jobbára táncdalt és esztrádot importál tőlünk, mint értékes kultúrát. (Meg kell mondanom. Népszabadság. 1971. okt. 10.) Azt, hogy a sűrűbb, könnyebb és kölcsönös látogatásokat gátló okokat kiteregetni nem lehet, hogy itt csak nagy

112