Szeredi Pál: A nemzetépítő demokratikus ellenállás dokumentumai 1968-1987 (Pilisszentkereszt, 2017)
Felirat közös ügyeinkben
Olvasva ezt a butaságot az ember két lehetőséget tud elképzelni: E. Fehér csak analfabétákkal értekezik ilyen kérdésekről, vagy szándékosan ír valótlanságot. Pedig nem futólag odavetett példa ez, mert utána részletes statisztikával is bizonyítja, hogy mennyire nem volt magyar Pozsony már 1919-ben sem. E statisztika külön pikantériája, hogy 9100 zsidót is említ, holott köztudomású, hogy a zsidókat az 1919-es statisztika nemzetként nem, csak felekezetként tartotta számon. S végül a nivelláló buzgalom produkcióira azzal teszi fel a koronát, hogy az oly sokat emlegetett, mintaként kezelt Fábryt is úgy interpretálja, mintha az életműben az internacionalizmus meg a nacionalizmus fele-fele arányban volna jelen. (Nézetek szembesítése. Új írás. 1972. 12 .) Ez a legújabb instrukció, amely már a Bábi- cikksorozat ismertetésében is bontogatta szárnyait (Hagyomány és hagyomány Nép- szabadság. 1971. jan. 31.), egyúttal annak a közhelyekkel dobálódzó, kioktató, elviselhetetlenül öntelt magatartásnak is iskolapéldája, amelyről más cikkei kapcsán is szólnom kellett. Itt legyen elég, ha a Fábryról szóló passzus néhány sorát idézem: „ Viszontpiedesztálra emelődik Fábrynak az a korszaka, amikor a nemzeti kérdésben vallott korábbi álláspontját feladta. A vádlott megszólal című röpiratról van szó. (Ez egy korszakot képez? — (K. F.) Fábrynak igaza volt, amikor tiltakozott az ellen, hogy a magyarságot kollektiven bűnösnek tekintsék a fasizmus vétkében és ezért kitelepítsék őket Csehszlovákiából. De Fábty Zoltánnak nem volt igaza abban, amikor meghirdette a kollektív bűn burzsoá elméletével szemben - a kollektív bűntelenség ugyancsak burzsoá elméletét. Mert - sajnos - a magyar uralkodó osztályok fasiszta bűne nem volt csekély, és a magyar nép megtévesztésének foka a fasizmus mételyétől - ugyancsak nem tekinthető meg nem történtnek. ’i70 „Sajnos”? Sajnos, ennyi bűnleső igyekezet láttán az ember már ennek a „sajnos”- nak az őszinteségében is kételkedni kénytelen. Tudatában vagyok annak, hogy nagyon súlyos vád rejlik e kétség mögött, de le kell írnom. Hiszen itt is, amikor Fábry „bűntelenség elméletét” emlegeti, úgy állítja azt be, mintha Fábry az egész magyar uralkodó osztályt felmentette volna, holott - mint már írtam - csak a fasiszta Szlovákiában maradt magyarságról beszélt, igaz, akkor is az egészről, amikor csak a vox 170 E. Fehér Pál: Nézetek szembesítése. Új Írás, 1972. 12. szám. 58. o. 106
