Szeredi Pál: Nemzetépítő demokratikus ellenállás a Kádár-korban 1956-1987 (Pilisszentkereszt, 2015)

Visszavonulási kísérlet a kultúra bástyái mögé

lapban való közreműködésre vonatkozólag. Tamási egyeztetett társaival, - aminek eredményeképpen 1957. augusztus 7-én Remenyik Zsigmond, Tamási Áron, Sinka István, Szabó Pál, Veres Péter, Fája Géza, Németh László, Szabó Lőrinc, Illyés Gyula az alábbi levelet küldték Földeák Jánosnak, az Irodalmi Alap igazgatóhelyettesének, a folyóirat egyik szervezőjének: „Kedves Barátom! A népi írók megfelelő feltételek mellett műveikkel részt vesznek a »Kortárs« munkájában, és a szerkesztőség kívánságára főmunkatársai sorába küldik Németh Lászlót, Szabó Pált és Tamási Áront. Szükségesnek tartjuk kijelenteni, hogy a főmunkatársnak küldött nevezett írók teljes bizalmunkat élvezik.”88 Mind az irodalompolitikának, mind a népi íróknak fontos volt ez a nyilatkozat. A Kortársban való publikálás lehetőséget teremtett az íróknak arra, hogy kikapaszkodjanak a hallgatás egyre kínosabb szakadékából, s egyben a legális megjelenéssel bizonyos védelmet is reméltek az egyre fenyegetőbb hangulat közepette. Az irodalompolitika számára nem kevésbé volt fontos a népi írók megszólalása, hiszen a kulturális konszolidálódás egyik eredményét látták benne.

Darvasék kérelmének előzménye volt az MSZMP időközben Politikai Bizottsággá átalakult testületének augusztus eleji ülése, ahol Aczél György előterjesztésében az irodalom kérdéseit tárgyalták. Ekkor még Kállai Gyula és Szirmai István volt irodalmi kérdésekben Kádár legfontosabb tanácsadója, magát az előterjesztést is Kállai készítette. A népi írókat különösen Apró Antal támadta, nyilvános állásfoglalást, bűnbánatot követelt tőlük. Sokan kifogásolták a „nemzeti egység” kifejezés megjelenítését az előterjesztésben. Kállai nem állt ki a népi írók mellett felszólalásában Aczél volt leginkább az, aki szorgalmazta továbbra is a párbeszédet velük, de egyben attól is óvott, hogy ezt a párbeszédet mindenkivel lefolytassák. A nacionalizmus, a sovinizmus kifejezések a pártvezetésben is sűrűn kapcsolódtak össze a népi írói tábor jellemzésével.

A Politikai Bizottság döntött a Kortárs megjelentetéséről, felelős szerkesztőjévé Tolnai Gábort javasolták, s szerkesztőbizottsági tagnak Németh Lászlót is megjelölték. Érdekesség, hogy Némethet az induló Magyar Nemzet szerkesztőbizottságában is szívesen látták volna.

A nyilatkozat egy példánya a szerző birtokában van.

94