Szeredi Pál: Nemzetépítő demokratikus ellenállás a Kádár-korban 1956-1987 (Pilisszentkereszt, 2015)

Visszavonulási kísérlet a kultúra bástyái mögé

az írókkal és művészekkel kapcsolatos ügyekkel. Január és február hónapokban azonban beteg volt, s nem vett részt a döntésekben.

Az MSZMP-nek azonban az írószövetség újbóli megszervezése, a normalizált irodalmi élet érdekében szüksége volt a népi írók együttműködésére. Aczél Györgyre várt a feladat, hogy megbékítse az írókat, leginkább Illyés Gyulát. A kultúrpolitika válaszút elé állította az írókat: vagy visszahúzódva őrlődnek és nyomorognak, vagy beletörődnek a megváltoztathatatlan helyzetbe, és kialakítják az együttműködés valamilyen, még számukra is vállalható formáját. Szorította őket az a tudat is, hogy a letartóztatott írótársaik érdekében miképpen tudnak leghatékonyabban fellépni. Illyés és Németh 1957 áprilisában még Kádárhoz is elmentek Déry Tibor letartóztatása után, hogy mentsék őt, pedig Déry nem is tartozott a népi írók körébe. Az írói szolidaritás sötét felhőként tornyosult a hatalom feje felett, amint az írók feje felett is ott lebegett annak a veszélye, hogy a hatalom bármikor lecsaphat rájuk letartóztatással, börtönbüntetéssel, amint Déry példája mutatta.

Érdemes néhány szóban összefoglalni milyen sorsot éltek meg a nemzeti demokraták 1957 tavaszán-nyarán.

Bibó István, aki tervezeteivel mozgásban tartotta a nemzetépítő demokratikus ellenzék kezdeményező szerepét 1956 végén, visszavonult a pártélettől, és nem járt el a különböző találkozókra. Több összefoglaló tanulmányt, tervezetet is készített 1957 tavaszán. A „Magyarország helyzete és a világhelyzet” című tanulmányát kifejezetten azzal a célzattal írta meg, hogy azt Nyugatra kijuttatva megörökítse az 1956-os magyar felkelés politikai és történeti jelentőségét. Tanulmányát februártól áprilisig formázta. Amikor elkészült, Erdei Ferenccel nézette át, ő azonban nem helyeselte az írás megállapításait, s tiltakozott az ellen, hogy Bibó akár magyar, akár idegen nyelven megjelentesse. Bibó ennek ellenére Göncz Árpád közreműködésével kijuttatta külföldre írását, amely 1957 szeptemberében jelent meg a Die Presse című bécsi lapban. 1957. május 23-án éjszaka Bibót letartóztatták, s bírósági tárgyaláson 1958. augusztus 2-án életfogytiglani börtönbüntetésre ítélték, ahonnan 1963. március 27- én szabadult amnesztiával.

Farkas Ferenc 1957. május 8-án végérvényesen átadta Szabó Pálnak és Veres Péternek, a Parasztpárt két utolsó elnökének a pártvezetéssel járó terheket. „Senki ön84