Szeredi Pál: Nemzetépítő demokratikus ellenállás a Kádár-korban 1956-1987 (Pilisszentkereszt, 2015)
Bevezetés - a nemzetépítő demokratikus ellenzék
amikor a párt József nádor téren levő irodáját felszámolták. A párt működésének beszüntetése azonban nem törte meg a nemzeti ellenállás kibontakozó folyamatát. A Petőfi Pártnak sajnálatosan kevés időt szabott ki a sors, ám az 1956 novemberétől 1957 márciusáig tartó időszakban tulajdonképpen megalapozta a későbbi évtizedek ellenállásának, ellenzéki fellépésének a körvonalait. A népi mozgalom politikai szervezetének története 1960-as megszüntetésével lezárult ugyan, ám a mozgalom története nem. A Parasztpárt működése ugyanis csak formálisan fejeződött be, amikor a központi irodát felszámolták. Nemcsak a Kádár-korszak „slendriánsága” lehetett az oka annak, hogy a Nemzeti Parasztpárt központi irodájának telefonszáma még évekig szerepelt a budapesti telefonkönyvben, hanem a már emlegetett sors keze is irányíthatta a gondatlan szerkesztők tollát. A Parasztpárt ugyanis csak egyik megjelenési formája volt annak a népi mozgalomnak, amely az 1930-as évek közepétől Magyarország egyik legjelentősebb szellemi és - mondjuk ki ismét — politikai mozgalma volt. A politikai párt, a Nemzeti Parasztpárt 1939-es megalakulása, majd Petőfi Pártként 1956-os újraéledése egy olyan folyamat része volt, mely fontos, mindazonáltal nem egyedüli közéleti jelenléte volt a mozgalomnak. E kötetben arra kívánok rámutatni, hogy az elmúlt hatvan évben a népi mozgalom változatos formákban - politikai képviselet nélkül is -, töretlen irányvonallal volt jelen a magyar politika történetében. Álláspontom szerint a népi mozgalom fejlődés- történetében az 1930-as évek közepétől 1987 őszéig egyértelműen igazolható a töretlen eszmei és politikai kontinuitás. Mindenekelőtt néhány alapvető fogalmat és összefüggést szeretnék tisztázni. Amint az előzőekből is kiderült, a népi mozgalom hatvanas években tanúsított közéleti magatartását ellenállásként értelmezem, ugyanakkor például az 1956. november 4. és 1957 márciusa közötti tevékenységét ellenzéki fellépésnek minősítem. Érdemesnek tartom a két kifejezés közötti árnyalatkülönbségek értelmezését, ugyanis ennek a későbbiekben is lesz jelentősége. Álláspontom szerint ellenállásnak tekinthető bizonyos társadalmi csoportok bármely olyan cselekedete, amely az állam által az adott társadalmi csoportra kényszerí- tett követelések vagy kötelezettségek enyhítését vagy megtagadását szándékozik elérni, vagy az állammal szemben saját csoportja követeléseinek előmozdítását, meg7
