Szeredi Pál: Nemzetépítő demokratikus ellenállás a Kádár-korban 1956-1987 (Pilisszentkereszt, 2015)
Menteni, ami menthető
Kádár János december 19-én interjút adott a Német Demokratikus Köztársaság állami rádiójának, melyben kijelentette, „a kormány elsősorban a munkásosztály tömegeire kíván támaszkodni, továbbá, a munkásosztály szövetségesére, a parasztságra és magától értetődően azokra az értelmiségi tömegekre, amelyek őszintén támogatni kívánják a munkásosztály és a parasztság hatalmát, a Magyar Népköztársaságot”.40 Farkasék Nyilatkozata ennek szellemében született, összecsengett a kormányfő megfogalmazott szándékával. A Petőfi Párt vállalta a magyar parasztság képviseletét, megszólítva érezhette magát a Kádár-nyilatkozat alapján. December elején a nemzetközi sajtóban találgatások sora jelent meg a Kádárkormány esetleges kibővítésével kapcsolatban. A december 5-ei MSZMP KB- határozat, mely az októberi események okait egyrészt a Rákosi—Gerő-klikk elhibázott politikájában, másrészt a Nagy Imre-csoport tehetetlenségében és engedékenységében, harmadrészt a restaurációra törekvő erők szervezettebbé válásában, negyedrészt pedig a nemzetközi imperializmus fellazító politikájának felerősödésében találta meg, elzárta a megegyezés útjának egy részét. A nemzeti demokrata erők számára elfogadható volt a Rákosi-korszak elítélése és az 1945 előtti rendszer visszaállítására törekvő csoportok felelősségének megállapítása. A Nagy Imre-csoport tevékenységét azonban egészen másképpen ítélték meg. Míg Kádárék pusztán pártellenzékként állították be a csoportot, s annak tevékenységében a hibát a pártelvűség útjáról való letérésben fedezték fel, addig a nemzetiek ezt a politikát a nemzeti érdekek és a szocialista törekvések kívánatos egymásra találásának vélték. Nagy Imrét összekötő kapocsnak tekintették, Kádárt nem. Az MSZMP-határozat azonban Nagy Imrét kirekesztette mindenféle megoldásból, s ezt a nemzetiek is megértették. A további megnyilatkozásaikban nem tettek említést Nagy Imréről mint a konszolidáció szereplőjéről, alkalmazkodtak a Kádár-kormány ítéletéhez. Nem hibáztatták Nagy Imrét (Bibó későbbi, már magánemberként készített, 1957 első felében írt összefoglalóiban továbbra is felvetette Nagy Imre bevonását a konszolidációs folyamatba), de nem erőltették szerepvállalását. 40 Kádár János válasza az NDK rádiójának kérdéseire. MTI Belföldi hírek. DPA jelentése. 1956. december 19., 22 óra 45 perc. 56
