Szeredi Pál: Nemzetépítő demokratikus ellenállás a Kádár-korban 1956-1987 (Pilisszentkereszt, 2015)

A csata - írószövetségi közgyűlés 1986-ban

való utalása vérforraló cinizmusról tanúskodott. Ne lelkesedjenek az írók, minden tűz elalszik előbb vagy utóbb, mert nincs elég tartaléka a lángnak, s mert a zápor megoldja a lángoló eszmék elhamvasztását.

A továbbiakban Berecz arról beszélt, hogy nem sértődtek meg azon a vezetés képviselői, hogy nem irodalmi, hanem politikai vita alakult ki. Ők a párbeszédre készen jöttek a közgyűlésre, s úgy érezték, hogy erre nézvést az írókban is van indíttatás, sőt Csurka előadásában is vélt felfedezni erre utaló jeleket. Rosszallotta ugyanakkor, hogy Albert Gábor és Kiss Gy. Csaba ultimátumszerű felszólalást engedtek meg maguknak, s az ilyen megszólalásokat visszautasította. A Tiszatáj-ügyet az 1956-tal kapcsolatos közléspolitikai határok átlépésével magyarázta, melynek értelmében, „...ha politikáról van szó, akkor ne lepődjünk meg a politikai válaszokon”. Berecz úgy állította be a helyzete, mintha az MSZMP kezdeményezte volna már régóta a párbeszédet a nemzeti demokratákkal, s sérelmezte, hogy „erre ők elmennek Monorra! Igen, kedves Csurka István, Monorra azzal a gárdával, amelyet ehhez az országhoz csak annyi fűz, hogy a Rákosi-óvodában nevelkedett, de most kintről kapja a támogatást, és polgári liberális álláspontot képvisel.” Minden sértő és agresz- szív megnyilvánulása mellett Berecz ezen mondatai jelezték, hogy a párt továbbra is hajlandó a párbeszédre - tekintsünk el attól a régi bolsevik logikától, hogy a kezdeményezés mindig a párté legyen, s ezért Berecz is saját magukat jelölte meg kezdeményezőnek, holott mindig a nemzetiek javaslataira adtak válaszokat -, de csak a nemzetiekkel. Először hangzott el nagyobb gyűlésen az a jelző, amely a polgári radikális ellenzéknek nevezett csoport eszmei gyökereire vonatkozott.

Foglalkozott az MSZMP titkára a párbeszéd feltételeivel is, mint például az író- szövetség vezetésének megválasztásával: „Választani Önök fognak, nem szólunk bele. A választások után nekünk, a párt- és állami vezetésnek viszont döntenünk kell a gyakorlati tapasztalatok alapján, hogy mit csinálunk, hogyan cselekszünk, mit folytatunk. Még egyszer olyan ötéves kínlódást, mint ami mögöttünk van, nem érdemes vállalni. [...] Ultimátumokkal nem lehet párbeszédet folytatni. A párbeszédhez nyitottságra, együttműködési készségre és képességre van szükség. Bízom benne, hogy az alapkérdésekben megértjük egymást” — hangzott el zárógondolata.

387