Szeredi Pál: Nemzetépítő demokratikus ellenállás a Kádár-korban 1956-1987 (Pilisszentkereszt, 2015)
A csata - írószövetségi közgyűlés 1986-ban
A CSATA-ÍRÓSZÖVETSÉGI KÖZGYŰLÉS 1986-BAN A nemzetiek természetesen nem hagyhatták szó nélkül a Tiszatáj)A szembeni eljárást. Az üggyel kapcsolatos történetet azért idézem fel részletesen, mert ezt tekintem az első nyílt összecsapásnak a hatalom és a nemzeti demokraták között, melynek következménye lesz majd az 1986 őszi írószövetségi közgyűlés és az 1987-es Lakiteleki Találkozó összehívása. A „bevett gyakorlat”, amit Illyés meghonosított, s Csoóri is próbált követni, hogy tárgyalni kell a pártvezetőkkel, s valamilyen kompromisszumot kialakítani. Csoóri kereste Berecz Jánost, de elutasító választ kapott. A tiltakozásnak tehát más formáját kellett választani a nemzetieknek, mely nem annyira provokatív, hogy elriassza az esetleg kompromisszumra hajlamosakat, de elég határozott ahhoz, hogy tárgyalni kezdjenek. Már július 14-én, alig két héttel a Tiszatáj-szám bezúzása és betiltása után az írószövetség választmányának 32 tagja (a 62 tagú választmánynak legalább fele kellett hozzá az alapszabály szerint) kezdeményezte rendkívüli választmányi ülés összehívását „a magyar irodalmat ért súlyos sérelem, a Tiszatáj körüli újabb válság”356 miatt. Az aláírók: Bárány Tamás, Bella István, Buda Ferenc, Csoóri Sándor, Csurka István, Czakó Gábor, Czine Mihály, Domokos Mátyás, Fekete Gyula, Fodor András, Galgóczi Erzsébet, Göncz Árpád, Hernádi Gyula, Ilia Mihály, Jókai Anna, Karinthy Ferenc, Kis Pintér Imre, Kiss Benedek, Lázár Ervin, Mándy Iván, Mészöly Miklós, Mezei András, Mocsár Gábor, Nagy Gáspár, Rab Zsuzsa, Rózsa Endre, Sánta Ferenc, Spiró György, Tornai József, Veress Miklós, Vészi Endre. A névsor azért érdekes, mert természetesen többségben vannak a nemzetiek, de távolról sem csak ők írták alá a kezdeményezést, tehát kialakulóban 356 Gyuris György: Két esztendő a szegedi Tiszatáj életéből, I. rész. Új Forrás, 1997/2, 3-18. 373
