Szeredi Pál: Nemzetépítő demokratikus ellenállás a Kádár-korban 1956-1987 (Pilisszentkereszt, 2015)
Menteni, ami menthető
Menteni, ami menthető Bibó István a Parlamentet elhagyva az amerikai nagykövetségen leadta a november 4-ei nyilatkozata egy gépelt példányát, kérve, hogy azt továbbítsák az ENSZ főtitkárának is, majd Berkenye utcai lakásába igyekezett, de nem tudott átjutni a dunai hidakon, így az éjszakát felesége unokatestvérénél, Bodrogi György főorvosnál töltötte. Másnap reggel felkereste egyik régi ismerősét, a budapesti Francia Intézet igazgatóját, Guy Turbet-Delofot, aki 1956-os naplójában megörökítette a találkozást: „November 7-én 9 órakor Bibó István, a november 3-ai Nagy-kormány államminisztere csönget az ajtómon borotválatlanul, szakadt kabátban, ám a bátorság és hidegvér gyönyörű egyszerűségével. Átadja nekem proklamációja és kísérőlevele magyar szövegét, amelyet szemem láttára ír alá, és arra kér, hogy ezek fordítását juttassam el követségemre és Nagy-Britannia követségére.” Miután hazaért, folytatta a Parlamentben elkezdett helyzetértékelő fogalmazványának megszövegezését. A november 4-ei nyilatkozatát átadta a Petőfi Párt főtitkárának, Farkas Ferencnek és néhány barátjának, köztük Göncz Árpádnak. Bibó továbbra is a Nagy Imre-kormány államminiszterének tekintette magát. Úgy érezte, hogy a nyilatkozata pusztán deklarációkat tartalmazott, s szükségesnek ítélte, hogy elkészítsen egy olyan dokumentumot, amely egy reális megoldást és megegyezést körvonalaz, biztosítja a felkelés által elért eredmények megmaradását, de ugyanakkor visszavonulási lehetőséget teremt a szovjet csapatok kivonásához és a nemzetközi feszültség csökkenéséhez. A Kádár-kormány megnyilatkozásai alapján komoly reményeket fűzött ahhoz, hogy a szovjetek tárgyalni fognak Nagy Imrével, és Kádár felveszi vele a kapcsolatot. Értesült a Biztonsági Tanács üléséről és az ENSZ rendkívüli közgyűlésének határozatáról, ezért remélte, hogy a nagyhatalmak erős nyomására is számíthat Magyarország, ezért fogalmazványát eredendően a külföldi nagykö36