Szeredi Pál: Nemzetépítő demokratikus ellenállás a Kádár-korban 1956-1987 (Pilisszentkereszt, 2015)

Egy levél és következményei

fására, s ennek megfelelően az Alapítvány 1985-ben megalakult, ám a lap kérdésében nem látszott lehetőség a megegyezésre, s a Hitel majd csak 1989-ben fog tudni megjelenni. Az Erdély története kötet, ha csúszással is, de 1986-ban megjelent, sikernek könyvelhető el a tankönyvek felülvizsgálatára vonatkozó határozat s a Széchényi Könyvtárban létrehozott kutatócsoport. A koordinációs bizottságra vonatkozó javaslatuk elutasítása érzékenyen érintette őket, de legalább tudomást szereztek arról, hogy november 1-jén operatív bizottság alakult a KB Tudományos, Közoktatási és Kulturális, Külügyi, valamint Agitációs és Propaganda Osztálya, illetve a Művelődésügyi Minisztérium és a Külügyminisztérium képviselőiből, s bár a nyilvánosság elől elzárt csoportként működött, de a későbbiekben ennek munkájába esetenként be is tudtak kapcsolódni.

Mérleget vonva több volt a pozitívum, mint a kudarc. A lap húzódása érzékeny veszteség volt, de az egyéb kérdésekben, elsősorban a Bethlen Alapítvány ügyében történt elmozdulások bizakodásra adtak okot, s megerősítették a nemzeti demokratákat abban, hogy jó úton járnak. Javaslataik több elemét beépítette a párt és a kormányzat döntéseibe. A kisebbségekre történő odafigyelésben, ha nem is döntő, de jelentős előrelépést tudtak elérni. A nemzetiek az 1985-ös esztendőt sikerrel zárták, s ekkor már zajlottak a monori tanácskozást előkészítő tárgyalások, azaz látszottak a körvonalai a következő intézményes fellépésnek. Igaz, addig még meg kellett vívniuk egy-két csatát az írószövetségben.

Az írószövetség 1981-es közgyűlésén megválasztott új vezetőség, melyben a nemzetiek befolyása meghatározónak mondható, sok kellemetlenséget okozott a pártvezetés számára. A fokozódó autonómiatörekvések ellen frontálisan még nem léptek fel, de a különböző irodalmi ügyek, viták, megkérdőjelezett publikációk kapcsán minden alkalmat megragadtak, hogy bírálják a szövetség vezetésének munkáját.

Az egyik legkeservesebb s a későbbiekre is kiható vita az Új Forrás 1984. októberi számában megjelent Nagy Gáspár-vers körül bontakozott ki. Nagy Gáspár volt az írószövetség egyik titkára, s mint ilyen igen aktív szervezőmunkát végzett a szövetségi rendezvények megteremtésében. 1984 nyarán küldte el verseit az Új Forrás című, Tatabányán megjelenő folyóiratba, mely a fiatal költőnemzedék bemutatkozását egyik fő feladatának tartotta. A szerkesztők nem fedezték fel az „Öröknyár: elmúl350