Szeredi Pál: Nemzetépítő demokratikus ellenállás a Kádár-korban 1956-1987 (Pilisszentkereszt, 2015)

Intézményesülő nemzeti ellenállás

Az írószövetségen belüli átrendeződés, a Bethlen Alapítvány létrehozására irányuló teljesen legális kezdeményezés, melyet hivatalos indokokkal elutasítani nem lehetett, a vissza-visszatérő lapalapítási kérelmek meggyőző érvként sorakozhattak fel Kádár előtt annak elfogadására, hogy tárgyalni kell ezzel a csoporttal. „Majdnem azt mondanám, hogy mindenkinek kell még egy ösvényt nyitva tartani, ha azon az úton akar járni, hogy legyen békesség. És ennek körülbelül világosnak kell lenni a mi intézkedéseinknél is, hogy nem rajtunk múlik, ha harc lesz, vagy összeütközés, vagy adminisztratív rendszabályokra is sor kerül.” A határozottságot igazolnia kellett a PB tagjai előtt, ám az 1982. március 30-án elfogadott határozat igazolta a nemzetiek taktikáját, s gyakorlatilag elfogadta hivatalos rendszerbírálónak a csoportot. „Az ellenzéki-ellenséges akciókban résztvevőkkel vagy az ilyen nézeteket képviselőkkel szemben differenciáltan kell fellépni, s meg kell különböztetni azokat, akik a párt politikájának egésze, a szocialista rendszer vívmányai és alapintézményei ellen tudatosan lépnek fel, azoktól, akik a párt politikájának egyes elemeit bírálják.”

Az ellenállásnak, véleményem szerint, beérett a gyümölcse. A párthatározat végeredményben elismerte, hogy a fennálló gyakorlattal szemben megnyilvánuló ellenállásnak lehetnek elfogadható területei, s elfogadta a párton kívüli civil csoporttal való konzultáció tényét. Az Illyés Gyula által szorgalmazott, de csak informálisan végzett párbeszéd nyilvános és elfogadottá vált. Ugyancsak eredményként könyvelhető el, hogy az elért pozíciókat - az írószövetségben megszerzett helyeket - nem akadályozták meg adminisztratív eszközökkel, azaz az intézményesülés elől felereszkedni látszott az addig lezárt sorompó. A következő lépésnek a saját szervezet elfogadtatása, illetve kiépítése tűnt.

326