Szeredi Pál: Nemzetépítő demokratikus ellenállás a Kádár-korban 1956-1987 (Pilisszentkereszt, 2015)

Válaszúton - a nyílt ellenállás korlátái

kult viszonyokat, a politikai-kultúrpolitikai közállapotokat, közérzetet. Természete- sen nem maradhattak retorziók nélkül a megjelenésben részt vevő párttagok, illetve azok a személyek, akik állami intézményekben töltöttek be állást, s azok is figyelmeztetésben részesültek, akik tudatlanul is, de egy szűk ellenzéki csoport hullámvizén találták magukat.

Érdemes egy-két szót szólni a nemzeti oldal és a Bibó-emlékkönyv kapcsolatáról, viszonyáról. Bibó mindenekelőtt a nemzeti demokrata gondolatvilághoz tartozott. Már 1937-ben szerepe volt a Márciusi Front létrejöttében, Erdei Ferenc szinte mindent megbeszélt vele, barátjával. 1945 után a Nemzeti Parasztpárt delegálta a minisztériumba, publikációi a Parasztpárthoz közeli lapokban, folyóiratokban jelentek meg. 1956 októberében—novemberében a Nemzeti Parasztpártból kinövő Petőfi Párt delegálta a Nagy Imre-kormányba államminiszternek. A felkelés megroppantása után a Petőfi Párt szellemiségét követve készítette kibontakozási javaslatait, azok egyeztetését. A koalíció szervezését szintén a Petőfi Párt vállalta. Kiszabadulásáért mind nyugaton, mind itthon a nemzeti oldal képviselői emelték fel hangjukat. Szabó Zoltán jelentette meg Londonban tanulmánykötetét, melynek bevételét családjának küldték el. Az Új Látóhatár, a nemzeti emigráció folyóirata számolt be sorsáról. Bibó saját maga döntött úgy, hogy nem vállal semmilyen közéleti szerepet, mely egyrészt a börtönben töltött évek hozadéka volt, másrészt alkatából következett, inkább elméleti síkon közelített a problémákhoz, tudományos munkáival járult hozzá a nemzeti oldal szerepvállalásához.

Mindezek alapján nem lehetett kérdés, hogy a nemzeti oldal részt vesz a Bibó- emlékkönyv összeállításában. Csoóri Sándor képviselte ezt az irányvonalat a szerkesztőségben, de Donáth Ferenc, aki elkötelezett híve volt a két oldal közötti ellentétek feloldásának, szintén a szóértés lehetőségeit kutatta. A kötet hetvenöt szerzője közül 15 tekinthető a nemzeti vonalhoz szorosabb vagy lazább módon kötődőnek. Ilyennek mondható a néprajztudós Andrásfalvy Bertalan (írásának címe: A magyarság életfája), Csoóri Sándor (Láttam arcodat. Bibó István emlékére), Csurka István (Bibó- felejtés), Domokos Mátyás kritikus (Elmaradt kollokvium helyett), Erdei Sándor {Gondolkodni jó), Fekete Gyula {Szellem és hatalom), Illyés Gyula {Búcsú Bibó Istvántól), Kiss Ferenc {Bibógondolatai), Kiss Gy. Csaba {A nemzetfogalom néhány antinó296