Szeredi Pál: Nemzetépítő demokratikus ellenállás a Kádár-korban 1956-1987 (Pilisszentkereszt, 2015)

Válaszúton - a nyílt ellenállás korlátái

idézte Bibó életútját, érdemeit. Nem említette politikai szerepvállalását 1956-ban, ellenszegülését a diktatúrának. Szellemi nagyságát, alkotói szabadságát méltatta. Arra a fel nem tett kérdésre, hogy ő kit tisztelt Bibó személyében, így válaszolt „A hűség, a tudás, az önzetlen szolgálat szívós elkötelezettjét, aki távozása után is vigaszunk marad. Ő maga enyhíti a gyászt. Azzal, hogy lám, ilyen embereket is terem ez a föld.”300 A majdnem félszáz jelenlevő között szinte a teljes nemzeti vezérkar ott volt a sírnál. Borús idő volt, később az eső is eleredt. Blyés után váratlanul még egy beszéd elhangzott. Kenedi János is elbúcsúztatta. Illyés addig nem ismerte Kenedit, amint ifj. Bibó István sem tudott a tervről. Kenedi János Réz Pál irodalomtörténészszel már 1978 őszén felvetette baráti körében, hogy Bibó hetvenedik születésnapjára össze kellene állítani egy tanulmánykötetet, amelyben Bibó írásait továbbgondolva, aktualizálva lehetne bizonyos társadalomképet kialakítani a magyar társadalom fejlődéséről. Kenedi a hetvenes évek közepén ismerkedett meg Bibó Istvánnal, többször járt nála, beszédében ő Bibó Istvánt, a politikust, a demokratát búcsúztatta el. „Sírba száll-e a demokratikus gondolkodás Bibó Istvánnal?” - tette fel a szónoki kérdést, majd válaszolt is rá, nem, „mert éltetik ugyanazok az igények, amelyek a könyvtár- szobából közéleti szerepre hívták Bibó Istvánt, és amelyek az ő elhallgatása után is élnek”.301 Kenedi beszéde politikai beszéd volt, ha úgy tetszik, programbeszéd. Egy új generáció és egy új stílus hangja. Eleve meghatározta elhangzását, hogy szakított a protokolláris szabályokkal, nem vette figyelembe a búcsúztató szabályait, megszólalni akart, s azt megvalósította. Mindenki tisztában volt azzal, hogy a Belügyminisztérium nagy erőkkel volt jelen a temetésen, de ez nem befolyásolta mondanivalóját. Kenedi tulajdonképpen bejelentette magát és generációját Bibó demokrácia-felfogása és társadalomkritikája örökösének. „O maga mondta egyszer, sírkövére majd azt véssék: »Élt 1945—1948-ig.« Számára az életet jelentette ez a korszak, számunkra

300 Illyés Gyula: Búcsú Bibó Istvántól. In Bibó emlékkönyv. Szerk. Réz Pál., Budapest- Bern, 1991, Századvég-Európai Protestáns Magyar Szabadegyetem, I. kötet, 37-39; Illyés Gyula: Naplójegyzetek, 1979-1980. Budapest, 1994, Századvég, 61 (1979. május 21.).

301 Kenedi János: Bibó István sírjánál. In Kenedi János: Elhülyülésem története... és egyéb balgaságok. Párizs, 1986, Magyar Füzetek, 74-78.

290