Szeredi Pál: Nemzetépítő demokratikus ellenállás a Kádár-korban 1956-1987 (Pilisszentkereszt, 2015)

Egy miniszter a helyén marad

hogy nem maradt a nagykövetségen, hanem visszatért a Parlamentbe. Nem menekült, mint többi minisztertársa, hanem tájékozódni és cselekedni szándékozott.

A követségről a Parlament kapujában Bibó az éppen távozó Mindszentyvel találkozott, aki Nagy Imréről érdeklődött. Kiderült Bibó számára, hogy Mindszenty semmit sem tud Nagy Imréről, így részletesen tájékoztatta Mindszentyt a Nagykormány szándékairól. A hercegprímás meghallgatta, majd azzal köszönt el Bibótól, hogy visszatér a várba, az érseki palotába. Mindszenty azonban nem a budai rezidenciájába ment, hanem az amerikai nagykövetségre, ahol menedékjogot kért és kapott, ellentétben a kisgazdapárti Kovács Bélával, aki szintén elment az amerikai nagykövetségre, de őt már csak ideiglenesen engedték be, amit viszont nem vett igénybe.

Bibó a rádiósszobába visszatérve már ott találta Dobi Istvánt, az Elnöki Tanács elnökét, illetve Rónai Sándort és Bognár Józsefet is. Ekkor értesült az időközben történtekről. Megtudta, hogy a magyar rádió szolnoki adásának hullámhosszán hajnali öt óra öt perckor elhangzott egy közlemény, amely arról tudósított, hogy Kádár János vezetésével új kormány alakult, mely magát a Magyar Forradalmi Munkás- Paraszt kormány névvel illette. Egy közleményben Münnich Ferenc bejelentette, hogy november 1-jén Kádár János, Apró Antal, Kossá István és Münnich Ferenc szakított a Nagy Imre-kormánnyal, Kádár János pedig ismertette kormánya tagjainak névsorát: Münnich Ferenc, Marosán György, Dögéi Imre, Apró Antal, Kossá István, Rónai Sándor, Horváth Imre. Rónai Sándor ebből a rádióközleményből értesült kormánytagságáról, s mikor Tildyék megkérdezték tőle, hogy igaz-e a hír, ő azt válaszolta, hogy minden jó magyar ügyben benne van, de a hír nem lehet igaz, hiszen ő a Parlamentben tartózkodik. Ekkor már elhangzott Nagy Imre rádiószónoklata is, melyet a Kossuth rádió parlamenti stúdiójából sugároztak öt óra húsz perckor. Nagy Imre bejelentette, hogy a kormánya a helyén van, a magyar fegyveres csapatok pedig harcban állnak a támadó szovjet csapatokkal. Bibó 1956. november 3-ától kezdve a Nagy Imre-koalíciós kormány tagjának tekintette magát, s bár esküt nem tett, s kinevezési papírja sem volt miniszterségéről, mégis úgy érezte, hogy kötelessége a kormány deklaratív képviselete mindaddig, amíg a minisztertanács össze nem ül, s nem dönt a továbbiakról. Látta Tildy félelmét és tehetetlenségét, nem értette Kádár szándékát, de úgy vélte - mint jogi végzettségű ember -, helyt kell állnia a miniszter28