Szeredi Pál: Nemzetépítő demokratikus ellenállás a Kádár-korban 1956-1987 (Pilisszentkereszt, 2015)
Fiatal írók találkozója Lakiteleken
eszmei torzsalkodás; hogy művekkel, irodalmi és szellemi művekkel csak művek tudnak vitázni. Ne akadjatok meg tehát azon - figyelmeztette a fiatalokat ha olyan kitűnő művészekre, akiknek erkölcsi, esztétikai értéke kétségtelen előttetek, köznapi vádakat, netán rágalmakat szórnak. Elég idős vagyok ahhoz, hogy az ilyen viharokat messzibbre tekintve nézzem: rengeteget átéltem. Ezek a még oly élesen sértegetők eltűnnek; nem alkottak művet. A ti gondolatotok, tehát az igazi erőfeszítés az legyen, hogy mindennek rögtön a távolibb tekintetbe vételével szülessenek.” Hangsúlyt fektetett azonban Illyés arra is, hogy biztassa, erősítse a fiatalokat: „...én, ismétlem, igenis bizakodva nézek előre: mégis és máris sokat tudok jót ígérni akár jóslatként ennek a ti nemzedéketeknek. De ugyanakkor óriási tétre tudom figyelmeztetni e nemzedék íróit: vagy végeznek ők is valamit, vagy vállaljanak részt a föladatból, vagy jeltelenül elmegy ez a nemzedék az irodalom és a nemzet történetében.” A tények ismerete végett érdemes felidézni néhány hozzászóló személyét már csak azért is, hogy a találkozó széles kitekintésére és toleranciájára kellő rálátásunk legyen. Felszólalt Kiss Gy. Csaba, Ratkó József, Szigeti Lajos, Szilágyi Ákos, Veress Miklós, Kulin Ferenc, Petrőczi Éva, Kőbányai János, Papp Márió, Kiss Pintér Imre, Kulcsár Szabó Ernő, Csordás Gábor, Mányoki Endre, Csató Károly, Hajnal László Gábor, Szentmihályi Szabó Péter, Görömbei András, Kántor Péter, Agárdi Péter, Móser Zoltán, Zelei Miklós, Tóth Erzsébet, Pálíy G. István. A lakiteleki találkozón elsősorban a nemzeti elkötelezettségű írók, költők vettek részt, de nem hiányoztak a másik tábor képviselői sem. A hivatalos irodalompolitikát védelmezőkben volt bizonyos félsz, hogy a nemzeti tábor szövetségkötésre készül Lakiteleken, de végül ilyesmi nem történt. Elhangzottak ugyanakkor olyan meghatározó mondatok, melyek mind a résztvevőkben, mind az államvédelem és a pártközpont jelen levő munkatársaiban tudatosíthatták, hogy ez a generáció már másképpen szólal meg. A velük való megegyezés elkerülhetetlen. Czakó Gábor elhatároló mondatai jelezték a jelen levő írók nemcsak irodalmi, hanem közéleti aktivitásának irányát is: „...érték-e számunkra az, hogy magyarok vagyunk? Érték vagy nem érték? Ugyanis, ha úgy érezzük, hogy nem érték, akkor menjünk haza. Ha úgy érezzük, 286
