Szeredi Pál: Nemzetépítő demokratikus ellenállás a Kádár-korban 1956-1987 (Pilisszentkereszt, 2015)
Fiatal írók találkozója Lakiteleken
sok tekintetben még több a biztatás a teljes fölélésre, a konzumálódásra, mint a kapitalista társadalomban, ahol sokfajta tényező fékezi a gátlástalan magánfogyasztást”. Kiemelte, a jövő tartalékait az egyéni szabadság jelszavára hivatkozva felélő „új élős- diek egyrészt konzervatívnak, másrészt nacionalistának, elmaradottnak bélyegzik a jövő pártolóit”, azaz a nemzeti értékeket megjelenítőket. Illyés a tanácskozás második napján vett részt, Szervátiusz Jenő kocsiján, Csoóri Sándor és felesége társaságában érkezett meg Lakitelekre. Hozzászólását úgy készítették elő a szervezők, hogy a jelen levők összeírhatták kérdéseiket, s Illyést azok megválaszolására kérték. Majd negyven percen keresztül válaszolt. Kapott egy olyan papírlapot is, melyen csak az előbb említett Fekete Gyula neve szerepelt, s mögötte egy kérdőjel s egy felkiáltójel. Illyés bevallotta, hogy nem hallotta Fekete felszólalását, de nem habozott kiállni látatlanban is mellette, mint mondotta Fekete „egyik jó példája azoknak, akik mint a horgászzsinegen az úszó, vitatják, mit kap az író, a mégoly kitűnő író is, mint ő, ha mint közíró a magyar sorskérdések mélye fölé n 29f) megy • Illyés hozzászólásában elmondta, hogy véleménye szerint a „XX. századnak a legnagyobb, legfontosabb kérdése valóban a nemzetiségi és a nemzeti kérdés lett”. Visz- szaemlékezett arra az időszakra, amely korban a nemzeti kérdés felvetése bűnnek számított, s örömmel állapította meg, „vigasztaló, hogy mégis miről lehet ma már élőszóval is, egy ilyen teremben is olyanról beszélni, amiről azelőtt nem adhatott az ember hangot anélkül, hogy rögtön a vádaskodásnak, a káromlásnak, a tudományos lenézésnek az áradata ne dőlt volna rá”. Kitért Illyés a politika és a művészetek viszonyára is, hiszen a lényeg ez volt: „...egy-egy országnak a jó haladása olyan - kezdte példabeszédét -, mint a római szekéré. Két kereke van, az egyik a közéleti, a politikai, a másik a szellemi élet. Akkor jó, ha az együtt működik. Ha kihagy valamelyik, az rögtön bajt jelez. Az szokott történni, az egyik átveszi a másik dolgát. Azaz vagy a politika beszél úgy, mintha ő tudná jobban, mi az irodalom; vagy a szellemi élet úgy, mintha jobban tudná a politikát. [...] A leglényegesebb eddig leszűrhető tanulság, hogy bármekkora is a napi 296 296 Illyés Gyula: Lehet még nemzedék? Forrás, 1979/9, 117-121. 285
