Szeredi Pál: Nemzetépítő demokratikus ellenállás a Kádár-korban 1956-1987 (Pilisszentkereszt, 2015)

Fiatal írók találkozója Lakiteleken

akkor saját nemzedéke beszorítottságának problémájával küszködött. Egy március végén Aczélnál tartott megbeszélésen, ahol Juhász Ferenc, Pozsgay Imre és Kosa Ferenc is ott volt, szó került arról, hogy a Szépirodalmi Könyvkiadó éléről Illés Endre nyugdíjba megy, s ez által az irodalmi élet intézményrendszerében is elindul egy megújulási folyamat. Csoóri erről beszámolt Illyésnek, s április 27-én Vekerdi László, Tornai József és Fodor András társaságában egy hosszú beszélgetésben próbálták tisztázni, milyen lehetőségei volnának a fiatalok nemzedékének. A beszélgetés során Illyés Gyula megerősítette előző év őszi ígéretét; nemcsak támogatja a fiatal írók lakiteleki találkozóját, s a témamegjelöléssel is egyetért, hanem részt is vesz a konferencián, s felszólal.

Ahhoz, hogy a helyi hivatalok ne emeljenek kifogást a rendezés ellen, az írószövetségtől és persze a párt központi bizottságának illetékes osztályától is engedélyt kellett szerezni. Aprilis végén Dobozy Imréhez, az Írószövetség főtitkárához zarándokoltak a szervezők engedélyért, támogatásért. Ott volt Agárdi Péter, aki a párt kulturális osztályán dolgozott, Ördögh Szilveszter, a FIJAK egyik vezetője, Garam- völgyi Károlyné, az írószövetség választmányának ügyvezető titkára, Lezsák Sándor mint szervező, s a tanácskozás további szervezői, Csák Gyula, Fábián Zoltán, Svéd Pál. Dobozyt is Illyés Gyula személyes részvétele s támogatása győzte meg arról, hogy a találkozó megtartása elé nem szabad akadályt gördíteni. A pártközpont részéről annyi volt csak az elvárás, hogy Lakiteleken a fiatal írók minden irányzata legyen jelen és kapjon szót. Ennek viszont nem volt semmi akadálya, hiszen eredendően nemzedéki összejövetelre készültek.

A találkozót Buda Ferenc költő nyitotta meg. „A haza fogalma nem fér meg az államhatárok között - hangzottak azok a mondatok, melyek a találkozó anyagát közlő Forrás 1979. szeptemberi számába nem kerülhettek be. - Átszáll fölöttük, akár a törvényen kívüli madár. Mert a velem azonos anyanyelvűek egyharmada ott él, hal, túl a határokon. Mert ha kimondom Arany János, Ady Endre, Bartók Béla, Petőfi Sándor nevét, nyomban ki kell mondanom azt is, hogy Nagyszalonta, Érmindszent, Nagyvárad, Nagyszentmiklós, Segesvár. S a nevek, adatok, tények tovább sorolhatók. Hanyag tájékozatlanság idehaza és tudatos hamisítás odaát mit sem változtat rajtuk. Nincs miért elhallgatni: fokozódó aggodalommal figyeljük a határon túli magyarság

283