Szeredi Pál: Nemzetépítő demokratikus ellenállás a Kádár-korban 1956-1987 (Pilisszentkereszt, 2015)
Az első politikai fellépés a magyar kisebbségek ügye
koztatott fel, hanem indulatosan támadta Illyés személyét és eddigi munkásságát. Olyan kitételeket tartalmazott például, hogy Illyés „kiengedte odújából lidércnyomá- sos románellenességét”,282 Horthy kései bajnokaként ábrázolta, aki „tele nosztalgiával a letűnt dualizmus és a flotta nélküli admirális emléke iránt”, „kicifrázott hazugságokat” terjeszt, a „halhatatlanság dicsfényének kergetése” végett. Figyelemre méltó a román cikk azon kitétele is, amely szinte már nemzetközi méretű összeesküvést tételezett fel Illyés írása mögött: „Létezik valószínűleg valami vagy valaki, aki érdekelt a délkelet-európai »lőporos hordó« felmelegítésében és abban, hogy a viszály burzsoá- nacionalista almája ismét az aktualitás kosarába kerüljön.” Nemcsak stílusában, hanem tartalmában is fenyegető, félelmet ébresztő volt az írás. Hozzá kell tennem, hogy a szerző a Román Kommunista Párt Központi Bizottságának is tagja volt, tehát írása biztosan nem magánkezdeményezésre született. Illyés irodalmi méltósággal utasította vissza az indulatos mondatokat: „Válaszában, ha figyelmeztethetem rá, szemét mintha az indulat köde homályosította volna el a kérdéshez és helyzethez szükséges éleslátás helyett.” Illyés nem vette át az alpári stílust, sőt — bár további konkrét példákat sorakoztatott fel a romániai elnyomás fényeiről - inkább a tisztázó beszélgetésre, vitára tett javaslatot: „Üljünk tehát egy asztalhoz, ön, írószövetségük felelőse, az Akadémia szakosztályelnöke, és kérjünk igazságos döntést azoknak a kijelentéseknek ügyében is, amelyeket ön mint sérelmeket magára vett. És az én becsületem dolgában. A világ színe előtt érte azt sérelem, ez is tehát ott kíván ítéletet. Eleve alávetem magam.” Illyésnek azonban az iránt sincs kétsége, hogy javaslatára inkább a dühödt elutasítás lesz a reakció, ezért a nemzetközi normák szerint elégtételre is igényt tartott, mint írta, „Látok tehát utat - fegyelmezetten és békeszeretően - a közeledésre, bár - legyen szabad még csak ezt közölnöm - úgy érzem magam, mint akit - miután eszébe juttatták hajlott korát - arcközelből szembe köptek. Erre várom további véleményét. Lekötelezne, ha civilizált hangon tenné.” Illyés válaszát a Magyar Nemzetnek szánta. Pethő Tibor közölte vele, hogy a pártközpont utasította, kisebbségi témában csak akkor jelenhet meg írás, ha azt előre 282 Illyés Gyula: Naplójegyzetek, 1977-1978. Budapest, 1992, Szépirodalmi, 322. 270
