Szeredi Pál: Nemzetépítő demokratikus ellenállás a Kádár-korban 1956-1987 (Pilisszentkereszt, 2015)

Az első politikai fellépés a magyar kisebbségek ügye

AZ ELSŐ POLITIKAI FELLÉPÉS - A MAGYAR KISEBBSÉGEK ÜGYE Az 1974-es esztendő csatái és a kétségtelenül elszomorító Tisza táj-ügy után az 1975-1976-os évek sem hoztak minőségi változást a nemzeti erők oldalán. Lapké­relmük ügyében továbbra is hitegette őket Aczél, az Elet és Irodalom, pedig, annak ellenére, hogy Jovánovics Miklós lett a főszerkesztője továbbra is ellenséges cikkek tömegét jelentette meg a nemzetiekkel szemben. A Rózsadomb étterem asztaltársasága azonban már más ellenfélnek bizonyult, mint az előző nemzedékek. Többen közülük tagjai voltak a pártnak, munkahelyükön megbecsült, állami intézményekben dolgozó kiválóan képzett szakemberek voltak. Bíró Zoltán irodalomtörténész 1971 és 1980 között a Művelődésügyi, illetve 1974- től a Kulturális Minisztérium főelőadója, majd osztályvezetője. Kiss Gy. Csaba mű­velődéstörténész a Nagyvilág című folyóirat rovatvezetője, Száraz György szabadúszó író, majd 1977-től az Elet és Irodalom rovatvezetőjeként dolgozott. Bakos István a kormány Tudománypolitikai Bizottságában, majd a Minisztérium Tudományszerve­zési Intézetében, később a Művelődési Minisztériumban végzett munkát. Gombár Csaba az MSZMP Társadalomtudományi Intézetének munkatársa volt, miközben az ELTE Szociológiai tanszékén oktatott, Bihari Mihály az egyetemi oktatás mellett szintén a Társadalomtudományi Intézetben dolgozott. Für Lajos a Magyar Mezőgazdasági Múzeum főmunkatársa, majd főosztályveze­tője volt. Kiss Ferenc és Bodnár György a Magyar Tudományos Akadémia Iroda­lomtörténeti Intézetében dolgoztak. Czine Mihály az ELTE Irodalomtudományi tanszékének egyetemi tanáraként oktatott. Kosa Ferenc már 1967-ben rendezői díjat kapott a Tízezer nap című filmjéért a cannes-i filmfesztiválon. Sára Sándor operatőr­ként, majd rendezőként is sikeres alkotói pályát járt be, már 1978-ban megkapta a Kossuth-díjat. 262

Next

/
Thumbnails
Contents