Szeredi Pál: Nemzetépítő demokratikus ellenállás a Kádár-korban 1956-1987 (Pilisszentkereszt, 2015)

Irodalmi ütközet, politikai erőpróba

országokban élő magyar szerzők a fővárosi folyóiratok hasábjain csak elvétve jelentek meg. A megjelenési számokat tekintve főleg a Kortárs törekvései említhetők pozitív előjellel. A jövőben a fővárosi lapoknak lényegesen többet kell tenniük e téren, ezt az is indokolja, hogy a szomszédos szocialista országokban csaknem kizárólag a fővárosi folyóiratok kaphatók: így a kritikai visszhangról csak ezekből az orgánumokból tud tájékozódni az ott él ő magyar anyanyelvű lakosság.”267 Az Óvári Miklós által ellen- jegyzett jelentés megállapításainak túl nagy jelentőséget nem tulajdonítok, mivel alig egy év múlva már a Tiszatáj ebben a jelentésben kiemelkedően pozitívan értékelt főszerkesztőjének a leváltásáról van szó, de mindenesetre érdemes azt tudni, hogy 1973 elején egy pártanyagba ilyen mondatok is belekerülhettek.

Nem kívánom túlértékelni a Debreceni Irodalmi Napokon történő fellépést vagy azt, hogy Kiss Ferenc részletes és átgondolt tanulmányában szinte alternatív kultúrpolitikai programot vázolt fel, pusztán arra hívom fel a figyelmet, hogy egy kedvező helyzetben képesek voltak a nemzetiek olyan választási lehetőséget kínálni, amely értéket és éveket menthetett volna meg Magyarországnak a következő évtizedekre vonatkozóan. A nemzetiek javaslatot fogalmaztak meg, előrelépést s nem a rombolás, nem a gyengítés útját. Nem mindent felszámolva szerették volna törekvéseiket érvényre juttatni, hanem megegyezéssel, vállalva a vitát, az ellenvélemények konfrontációját. Ezért is tekinthető a nemzeti erők tevékenysége építő és nem romboló formának.

Bár a Felirat gerjesztett indulatokat, s mint láttuk némi változást is a kultúrpolitikában, áttörés nem következett be, sőt bizonyos értelemben még jobban beszűkültek a nemzetiek lehetőségei. Az új találkozóhelyük, a Rózsadomb étterem, nemcsak azért volt alkalmasabb helyszín a volt és újraépülő Hurál számára, mert a budai környezet többük lakhelyéhez is közel volt, hanem azért is, mert a Bimbó út elején aránylag csendes, mégis nívós feltételeket kínált. S persze az sem volt mellékes, hogy itt cigányzenét, magyar nótát lehetett hallgatni. A Rózsadomb társasága már más

267 Tájékoztató - jelentés a szomszédos szocialista országok magyar nyelvű lakosságával való kulturális kapcsolatokról. MSZMP KB Agitációs és Propaganda Bizottság 1973. február 6-ai ülés jegyzőkönyve. MOL M-KS 288-41/197. ő. e.

249