Szeredi Pál: Nemzetépítő demokratikus ellenállás a Kádár-korban 1956-1987 (Pilisszentkereszt, 2015)

Irodalmi ütközet, politikai erőpróba

Kamondy László öngyilkossága feletti keserve is lehetett. A depresszióra hajlamos Kamondy 1972. október 23-án lett öngyilkos, s kikötötte búcsúlevelében, hogy november 4-e napján temessék el. A dátumok szimbolikáján túl érdemes felemlíteni azt is, amit a búcsúztató Sánta Ferenc mondott a sírnál. Sánta úgy jellemezte Kamondyt, mint aki nemcsak szemlélni akarta a világot, hanem annak alakításába bele is szeretett volna szólni. „Ostoba és rossz emberek ebben megakadályozták” — mondta Sánta Ferenc, majd azzal zárta búcsúztatóját: „Példája tanulság, hogy nem szabad feladnunk.” Kisst megrázta Kamondy öngyilkossága, s inkább indulatait növelte, semmint tompította az ezek után Debrecenben elhangzott Király István ajánlat.

Pedig még a külsődlegességekben is megteremtették a feltételeket. Az Arany Bika szálló kulináris élvezetei, az ételek, az italok, a víg együttlét ígérete biztosította volna a szokásos, langyos semmit mondást. Király valóban békességet hirdetett volna. A politika kemény ütközeteit az irodalomtudomány, a kulturális közeg világába akarta terelni. Bár kijelentette, hogy aki nem vállalja a párt szolgálatát, az ne tartson igényt közéleti szerepre, de azt is érzékeltette, hogy vitatkozni persze lehet behatárolt és kellően értelmezett közegben. Az értelmezés alapját a párt politikájához hű irodalmi folyóiratok kritikája, értékelése adta volna meg. Azaz nem az irodalmi érték, hanem a pártpolitika elfogadásának és hirdetésének mikéntje minősíti a megszólalót.260

A konferencia állóvizét törte meg Kiss hozzászólása a második napon. Már első szavaival feszegette a ki nem mondott szabályok határát, mivel a szocialista rendszert csupán eszköznek és nem célnak minősítette. Ha nem is szó szerint, de kimondta, hogy egy rendszert az minősíti, mennyire szolgálja a nemzetet, mennyiben biztosítja az ott élők számára az emberséges lét feltételeit. „Mit érdekelne engem a szocializmus maga. Csak annyiban, amennyiben az én népem benne a maga érdekeit megtalálja, lehetőségeit kilicitálja” — hangzott az inkriminált mondat. Nemzetállam és nem proletárdiktatúra.

260 MÓL 288. f. 36/1972/16. ö. e. A konferencia lebonyolításáról, értékeléséről, visszhangjáról és következményeiről készült további dokumentumokat is innen idézem.

239