Szeredi Pál: Nemzetépítő demokratikus ellenállás a Kádár-korban 1956-1987 (Pilisszentkereszt, 2015)
Irodalmi ütközet, politikai erőpróba
A Bizottság nem titkolt célja, hogy a rendezvénnyel ismét egy akolba terelje az írókat, kritikusokat, irodalomtörténészeket, mert „irodalmi, művészeti életünkben, olykor tanulmányokban, kritikákban, teoretikus megfogalmazásokban is felbukkan az a nézet, amely — legtöbbször burkoltan, de olykor nyíltan is — mint »korszerűtlent« igyekszik diszkreditálni a realizmust, s méginkább a szocialista szellemű társadalmi elkötelezettséget”. A Bizottság egy hatalmas egymásra találás, összebomlás fórumát vizionálta, sikerét abban látta, „ha sikerül felsorakoztatni felszólalóként, vitázóként az irodalmi élet legjobb erőit, társadalmi elkötelezettségű írókat, kritikusokat, teoretikusokat, de a más álláspontot képviselőket is”. A nagyszabású rendezvény központi előadójának Király Istvánt jelölték ki, hozzászólóként Illyés Gyula, Pándi Pál, Illés Endre, Nagy Péter, Czine Mihály, Benjámin László, Juhász Ferenc, Simon István, Szabolcsi Miklós, Somlyó György, Vas István, Fekete Gyula, Örkény István, Sánta Ferenc neve merült fel. A tervezetből látszik, hogy a vitában váltakozva egy nemzeti, egy pártos, egy liberális felszólítására törekedtek. A Bizottság annyira megszerette saját javaslatát, hogy a rendezvényhez a sajtó, a rádió, a televízió nyilvánosságát is hozzárendelte, azaz a kompromisszum, a kiegyezés nagy ovációját tervezte előkészíteni. Ehelyett a harc kezdetévé változott a Móricz-konferencia, ahol a nemzeti erők egyik legjobb teoretikusa, Kiss Ferenc hirdette meg a Hurál programját. A konferencia nagy beharangozással indult, s valóban ott volt mindenki, aki számított. Felvonultak a hivatalos irodalompolitika meghatározó szereplői: Darvas József, Dobozy Imre, Illés Endre, Király István, Szabolcsi Miklós, Koczkás Sándor, Nemes György, Béládi Miklós, Kovács Kálmán, Kovács Sándor Iván, Héra Zoltán, Agárdi Péter és a nem hivatalosak, Féja Géza, Cseres Tibor, Karinthy Ferenc, Molnár Zoltán, Fekete Gyula, Mocsár Gábor, Gerő János, Simon István, Ratkó József. Ott voltak az ifjú feltörekvők: Simonffy András, Czakó Gábor, Ördögh Szilveszter, a nemzeti táborból Ilia Mihály, Kiss Ferenc, Juhász Béla, Bata Imre, de bizonyos csoportok és szemléletek, s még inkább személyek, hiányoztak a tanácskozásról. Nem ment el Debrecenbe Nagy László, Sánta Ferenc és Csoóri Sándor, hiányzott Illyés Gyula és Németh László is. Illyés 1972-ben 70 éves lett. Egyre kevesebbet mozdult ki otthonából, illetve leginkább Tihanyból, mert elsősorban ott szeretett 236
