Szeredi Pál: Nemzetépítő demokratikus ellenállás a Kádár-korban 1956-1987 (Pilisszentkereszt, 2015)
A kávéházi mormogás kora
Ez volt a nemzeti erők legfontosabb nézete. Megírni, elmondani, amit lehet. Nem kötni felesleges és túlzott engedményekkel terhelt kompromisszumot. Jelen lenni az irodalomban, a közéletben. „Ügyeinket nyilvánosan intéztük s beszéltük meg, étteremben, kocsmában gyűltünk össze, ahol bármikor lehallgathatták - s bizonyosan meg is tették - beszélgetéseinket. Nekünk nem voltak takargatni való titkaink.”254 A Hurál-kör „tagsága” ennek következtében egyre bővült. Fiatal értelmiségiek, egyetemisták mentek el a beszélgetésekre, ami egyrészt jó is volt, másrészt viszont egyre szétszórtabbá tette dialógusaikat. Az erősebb összetartás igényét 1971 végén, a Magyar Irodalomtörténeti Társaság és a Magyar írók Szövetségének közös kiadványaként 1963 szeptemberében indult és 1971 decemberéig havonta megjelenő Kritika című folyóirat megszüntetése váltotta ki. Kiss Ferenc 1971 decemberének' végén naplójába azt jegyezte be, hogy „feloszlatta” a Hurált. Azon túlmenően, hogy személyi ellentétek is nehezítették az asztaltársaság belső összetartását, már ekkor is megjelent egy erőteljesebb közéleti jelenlét, egy pártképződmény igényével előálló szemlélet s az irodalom berkeiben megszólaló, azon keresztül hatást és eredményt elérni szándékozó felfogás. A Kritika című lap jellemzőit Szili József a Debreceni Irodalmi Napok 2010. évi rendezvényén tartott előadásában 4T-vel jellemezte. Ezek a tudás, a tárgyilagosság, a tapasztalat és a tolerancia. A nemzetiek számára ezek az értékek relevanciával bírtak, s az Aczél György által felállított 3T, a támogatás, tűrés, tiltás, a kézi vezérlésű kultúrpolitika, a folyóirat manipulálások, betiltások folyama fokozott ellenállásra késztette őket. A Kritika 1972 februárjában indult újra, főszerkesztője pedig az a Pándi Pál lett, aki az 1957-es népi írókról szóló Állásfoglalás egyik szövegezője volt, s az Aczél-féle kultúrpolitika egyik legdühödtebb ágense, a nemzeti erők elvakult üldözője. A Hurál azon magja, amely politikai szervezkedésre nem tartotta alkalmasnak az időt, s irodalmi vonalon szerették volna erejüket és közéleti jelenlétüket megmutatni, átköltöztek a Rózsadomb étterembe, s a továbbiakban ez lett rendszeres összejöveteleik helyszíne. 254 Für Lajos: Szabadon szeretnénk sírni. Budapest, 1993, Püski, 483. 229
