Szeredi Pál: Nemzetépítő demokratikus ellenállás a Kádár-korban 1956-1987 (Pilisszentkereszt, 2015)
A kávéházi mormogás kora
dolgozva rendszeres kapcsolatot tartott az Ádám söröző asztaltársaságával. A jelentésben tévesen szerepelt a csoport saját magára aggatott elnevezése, mert nem igazán tudták a Hurál szót megfejteni, megérteni, ezért a különböző ügynöki jelentésekben a legkülönbözőbb formákban használták. A Tiszatáj és a Hurál összekapcsolódása azonban felkeltette az államvédelmi hatóságok érdeklődését. Ez a fajta autonómia már nem volt kívánatos, különösen nem a nemzetiek részéről. Már 1958-ban őket tekintették a rendszer ellen szervezkedő csoportok legveszélyesebb vonulatának: „A népies írók tábora helyzetüknél, befolyásuknál, súlyuknál fogva jelenleg az irodalmi front legegységesebb rétegét s a párt irodalompolitikájával szembenállók legerősebb gócát képezi. Annak megállapítása, hogy a népies írók közül kik a ténylegesen tudatos ellenséges személyek, kik irányítják a népies írók megmozdulásait, kik sarkallják a népieseket egyre inkább a párt és az állami vezetés ellen — elsőrendű feladatunk.”251 1974-re némileg ugyan változott a megítélés éle, ám a nemzetiek fellépése mögött mindvégig a nacionalizmust láttatták: „Irodalmunknak ezt a vonulatát rendkívül heterogén összetételű írócsoport képviseli - foglalta össze véleményét „Foktői Lajos” titkos megbízott, azaz Rigó László, a 25. színház igazgatóhelyettese. - Az ide tartozó írók körét nagyon nehéz pontosan meghatározni, annyi azonban bizonyos, hogy a mostanság elég sok problémát okozó csoportba tartoznak Csoóri Sándor, Sánta Ferenc, Fekete Gyula, Mocsár Gábor, Czine Mihály, Kiss Ferenc is. Ezek az írók, irodalmárok politikai magatartásukra, világnézetükre, stíluseszményükre nézve eléggé különbözők - de bizonyos ideológiai kérdésekben mindig közel kerülnek egymáshoz, s egységesen lépnek fel.”252 Rigó már munkájánál fogva is kétségtelenül tájékozott volt az írótársadalom ügyeiben, így magánvéleményét is megosztotta az államvédelmis munkatársaival: „valamennyit ismerem, s tudom, hogy a »magyar glóbusz« szemlélet az övék: nem is érdeklődnek komolyan nemzetközi problémák iránt, nem tájékozottak világpolitikai kérdésekben. Közismert, hogy irodalmi életünk nyelveket nem tudó, nem igazán művelt rétegéről van szó.” Bár mint titkos ügynöknek nem lett volna feladata a nemzetiek lenézése és gyűlölete (sok ügynök megértő és sok 251 A BM II/5-e alosztály 1958. május 20-ai javaslata. TH, 0-11 803/1. 252 „Foktői Lajos” titkos megbízott jelentése, 1974. július 25. ÁBTL, M-40482. 226
