Szeredi Pál: Nemzetépítő demokratikus ellenállás a Kádár-korban 1956-1987 (Pilisszentkereszt, 2015)
A kávéházi mormogás kora
mák keresése egyetlen költő-író esetében sem jelentett egyértelmű elkötelezettséget. 1968 végén Homyik Miklós újvidéki újságíró interjút készíthetett Németh Lászlóval a Jugoszláviában megjelenő Híd című folyóirat számára. Egyik kérdése a Némethhez közelálló, a jövőt meghatározó írókra, költőkre vonatkozott. Németh óvatosan, mégis konkrétan fogalmazott válaszában: „Csak azt mondhatom el, kiket fedeztem fel idáig magamnak. A költők közül a legkorábban s legnagyobb örömmel Pilinszky Jánost, majd Nagy Lászlót, a Magyar Műhely felsorolásában 1956-ban már ott volt Juhász Ferenc, Csanádi Imre, Fodor András, Simon István neve, a Magyar vers útjáról szóló írásomban a Nemes Nagy Ágnesé; Tóth Eszterhez intéztem a líráról szóló tanulmányomat, Csoóri Sándort s Takács Imrét mint költőt s prózaírót egyforma nagy ígéretnek tartom, s Váci Mihály ritka népszerűségét sem érzem a művészi igény leszállítása árán megvásároltnak. A prózaírók közül Sarkadi Imre nevét jegyeztették meg először még a Válasz-beli írásai, jelentős könyv Sánta Ferenc Húsz órája, megértem Fejes Endre óriási sikerét, s igazat adok Somogyi Tóth Sándor tízezrekre menő olvasóinak - a »gyorsregény« műfajának ők hárman a legeredményesebb képviselői. Kitűnő elbeszéléseket olvastam Szakonyi Károly, Kamondy László, Szabó István, Moldova György tollából; örülök, hogy Hernádi Gyula mint filmíró kivágta magát igazságtalan zárlatából, s úgy hiszem, nem méltatták érdeme szerint Mészöly Miklóst sem. Mándy Iván és Karinthy Ferenc (külön jellegzetes világuk otthonos művészei), Hubay Miklós (egy modernebb magyar dráma szívós kiküzdője) már az én szemszögemből sem tekinthető fiatalnak. A hazai kritikában, úgy látom, Czine Mihály védi azt, amit kell; tanulmányíróink közt a félelmetes tájékozottságú Vekerdi Lászlót tartom a legtöbbre.”238 Az 1960-as évek közepére, végére kisebb-nagyobb irodalmi csoportok, baráti társaságok alakultak ki. Jellegzetességüket megtartották a harmincas évekből, azaz nemcsak írók, költők, hanem a művészeti élet legkülönbözőbb területeiről verbuválódtak a társaságok tagjai. Színes, érdekes gyülekezetek ezek, mint például egy állandó pókerparti résztvevői Csurka Istvánnal a középpontban. A Hungária kávéházban, a 238 Hornyik Miklós: Találkozás Németh Lászlóval (1968. május.). In Németh László: Megmentett gondolatok. Budapest, 1975, Magvető, 534. 214
