Szeredi Pál: Nemzetépítő demokratikus ellenállás a Kádár-korban 1956-1987 (Pilisszentkereszt, 2015)
Ellenségképre szükség van
ál-szocialista önteltséggel, nemzeti gőggel, kergeséggel, de átgondolva a szerencsétlen múltat, szentenciákat mondanak a jelenre is. A torkon vágott forradalmak pirosát s gyászát viselik belül.”237 Az 1969-es megjelenés az egyetemi ifjúság körében bombaként robbant: mind az ötezer példányt pillanatok alatt elkapkodták. A Kossuth Klubban tartott könyvbemutatón a verseket Jordán Tamás és Berek Kati olvasta fel. Hatalmas tömeg gyűlt össze, egy generáció egymásra találásának jelképévé vált. Az antológia szerzői a sikeren fölbuzdulva megalapították a Kísérlet című folyóiratot, melyből három számot meg is szerkesztettek, ám azokat a rendőrség hamarosan lefoglalta, ők pedig gyorsan kikerültek a „támogatott” irodalomból. A másik hasonló költői csoportosulás Serfőző Simon nevéhez köthető. Az ő kezdeményezésére alakult ki a miskolci Napjaink című irodalmi folyóirat körül az a laza csoportosulás, melyet Hetek költői csoportként emlegetnek a magyar irodalomtörténetben. A Hetek csoport tagjai nyitottak voltak az európai gondolatra, de mindvégig megmaradtak nemzetinek. Jellemző volt rájuk a kor sajátosságainak vizsgálata, az érzékelt tények és összefüggések közötti ellentmondások nyílt hangoztatása, a szociális érzékenység, a magyarság történelmi múltjával való szembenézés. A csoport tagjai Serfőző Simonon kívül Ágh István, Bella István, Buda Ferenc, Kalász László, Raffai Sarolta és Ratkó József voltak. Mint az előző példák is igazolják, a népi írók idősebb nemzedéke mögött kialakult egy fiatalabbakból álló derékhad, akik már nemcsak Budapesten, hanem vidéki folyóiratokban is helyet követeltek maguknak, írásaikkal feszegették a rendszer tűrőképességét. Kiváló terepet kínált számukra néhány vidéki városban megjelenő irodalmi folyóirat, mint például a szegedi Tiszatáj, a miskolci Napjaink, a tatabányai Új Forrás, a debreceni Alföld és a pécsi Jelenkor. 237 Elérhetetlen föld. Kilenc költő versei. Budapest, 1969, írószövetség KISZ Szervezete, 3. 212
