Szeredi Pál: Nemzetépítő demokratikus ellenállás a Kádár-korban 1956-1987 (Pilisszentkereszt, 2015)
A lektorok kora
ml, hogy a kiadóknál tervbe vett kötetek megjelenésének kifogásolására nem találtak indokot, s elutasító döntésüket sem tudták volna megindokolni. „Illyés Gyula, a Népmesék angol változata fontos kiadvány, ugyanez vonatkozik a Puszták népére is. A Kora tavasz Illyés egyik legszebb könyve, s lényeges átdolgozással kerül kiadásra - tartalmazza az 1963 októberében készült, a kiadók által megjelentetni szándékozott Illyés-kötetekről készült jelentés. - A Puszták népének a Kincses sorozatban való megjelentetését elfogadtuk. A többi mű kiadása is fontos, ezért Illyés valamelyik művének elhagyására nem teszek javaslatot”212 - áll a Tóth Gyula által készített feljegyzésben. Hiába lenne szükség gyomlálni a beadott javaslatokból, Illyés írásai olyan minőséget képviseltek, melyet nem nélkülözhetett a hazai könyvkiadás sem, nem is beszélve arról, hogy a nemzetközi piacon is iránta érdeklődtek leginkább a könyvkiadók és kereskedők. Egy dolog azonban az olvasói és a piaci érdeklődés, és más a politikai érdek. Illyés hallgatásának megtörése politikai érdek volt az ötvenes évek végén, ám a megszólalása fölötti öröm hullámaiba egyre több üröm is vegyült. A Kegyenc és a Különc című drámái olyan áthallásokat tartalmaztak, melyek már idegesítették a kultúrpolitika irányítóit, a folyóiratokban publikált verseit sűrűn idézték értelmiségi körökben, tevékenysége zászlaja lett bizonyos csendes ellenállásnak. Hiába voltak kiépített bástyái a politikának a kiadókban, a lektorok hiába értelmezték szóról szóra az egyes sorokat, a megjelent írások szinte minden egyes esetben alkalmat adtak arra, hogy az emberek elgondolkozzanak, elképzeljenek egy más, egy jobb világot maguknak. Illyés népszerűsége töretlenül emelkedett, s külföldi útjai révén már azt sem tudták megakadályozni, hogy nyilatkozatait, megszólalásait a ki nem mondott, de következetesen gyakorolt cenzúra kalodájában tartsák. Visszanézve úgy tűnik, az irodalompolitikai vezetés csak az alkalomra várt, hogy lecsaphasson. Azonban Illyés Nobel-díj várományosként szerepelt, megrendszabályozása kényes kérdés. Három hónapos utazása alatt Londonban találkozott az emigrált népi íróval, Szabó Zoltánnal is, aki a születésnapjára 1962-ben megjelent Új Látóhatár212 Tóth Gyula feljegyzése Kornis Pálnak, 1963. október 28. Közli írók pórázon. A Kiadói Főigazgatóság irataiból, 1961-1970. Dokumentumválogatás. Szerk. Tóth Gyula. Budapest, 1992, MTA Irodalomtudományi Intézet, 230. 188
