Szeredi Pál: Nemzetépítő demokratikus ellenállás a Kádár-korban 1956-1987 (Pilisszentkereszt, 2015)
Perek, ítéletek, a megfélemlítés kísérlete
Mátyás” névvel készítette jelentéseit. „Erdélyiéként Szentiványi József újságírót tartották nyilván, s a leleplezéstől való félelmükben őt még Püski perében tanúként is kihallgattatták, nehogy gyanút fogjanak ellene. O például egy részletes összefoglalót is készített tartótisztjének a népiesek és az ifjúsági mozgalmak kapcsolatáról a horthysta Magyarország idejéből. Ródé Bélát, egykori parasztpárti vezetőt „Rádai Balázs” fedőnéven tartották nyilván, és szintén a háború utáni évek ismeretsége alapján tudott Püskiék bizalmába férkőzni. A Magyar Távirati Iroda kisgazda kötődésű újságírója, Reményi József 1950 óta állt az államvédelem szolgálatában, s „Koroknai” névvel készítette feljegyzéseit. Sós Endre zsidó hitközségi elnök, újságíró „Sipos” fedőnévvel szerepelt a nyilvántartásokban. Nem véletlenül lett „Cyrano” a fedőneve Szakács Miklós színművésznek, aki ugyan később disszidált, de az ötvenes évek végén még buzgón gyártotta jelentéseit. Köves Tibort, az MTI külpolitikai újságíróját 1958-ban szervezték be, s „Gyémánt Tibor” névvel készítette jelentéseit. „Szemes” volt a fedőneve Gimes György újságírónak, és „Mosolygó” fedőnévvel illették Bohó Róbert filozófusnak, a Petőfi Párt vezetőségi tagjának feleségét, aki 1957-ben az államvédelem ügynöke volt. „Hutter Antal” névvel Bibó és Göncz zárkatársaként készítette jelentéseit Herczeg András, aki 1963-as szabadulása után is évekig jelentett még börtönbeli ismerőseinek civil életéről, „Dévényi” néven pedig Dobrovolszky Gyula bankárt foglalkoztatták 1957 elején. Külön fejezetet érdemelne a „Sárdi” fedőnévvel foglalkoztatott Sándor András újságíró, műfordító, aki a népi írók lelkes hívének mutatkozott, ám jelentéseit nagy buzgalommal készítette róluk, beszámolva szavaikról, véleményükről. Bár közvetlen kapcsolatba nem került a nemzeti demokraták 1957 és 1961 közötti kálváriájában Püskiékkel, mégis ide tartozik és megemlítendő a „Futó” fedőnévvel foglalkoztatott Fitos Vilmos, aki a Turul mozgalomtól indulva vált az államvédelmi hatóság beszervezett ügynökévé. Távol áll tőlem, hogy a fentiekben felsoroltakat bármilyen szempontból is elítéljem, vagy felelősségük feltárását igényeljem. Sokuk esetében a belügyi presszió sok mindent megmagyaráz, bár némelyikük jelentéseiből kitetszik, hogy élvezték besúgói munkájukat, s igyekeztek minél több és részletesebb információt összeállítani. Bizonyára voltak olyanok, aki megbánták tettüket, de sajnos olyanok is, akik életük végéig titkolták, s még a beismerést is mereven visszautasították. A nemzeti demokraták 170