Szeredi Pál: Nemzetépítő demokratikus ellenállás a Kádár-korban 1956-1987 (Pilisszentkereszt, 2015)

Bevezetés - a nemzetépítő demokratikus ellenzék

ségi csoportosulásról van szó, akik csak úgy tesznek, mintha népiek lennének. Sajnos ezt a retorikát a rendszerváltás időszakában, majd azt követően is több alkalommal átvették politológiai-történelmi értékelések. A kifejezés használata azonban helytelen: ellentmond megalkotója szándékainak s a tényleges tartalmának is.

Az írók az 1930-as években következetesen népinek nevezték magukat. Két érvük volt amellett, hogy ők miért népiek és nem népiesek. A népi az, ami közvetlenül a néptől származik, a néphez tartozik, a nép által lett, míg a népies inkább olyasmi, ami a népihez hasonló, azt utánozza, annak igyekszik látszani. Gombos Gyula megfogalmazásában „az egyik maga a dolog, tartalom és jelleg, a másik ennek mesterkélt utánzata”.9 A másik ok, hogy el akarták különíteni mozgalmukat a merőben csak irodalmi népiességtől. Az irodalmi népiesség a múlt század negyvenes éveiben lendült fel, és a néphagyományokhoz, a népköltészethez való visszanyúlásával kívánta a magyar irodalmat felvirágoztatni. A népi írók ezzel szemben azt hirdették, hogy a nemzeti megújulást és a társadalmi változást akarják előmozdítani műveikkel. Veres Péter szerint „a népies kívülről, programszerűen a néphez hajló, népbarát irodalmi irány; a népi pedig belülről spontán áradó szellemi mozgalom, s nem csupán irodalmi irányzat, hanem társadalmi céljai is vannak”.10 A népi mozgalom célrendszere alakulása pillanatától kezdve a nép, azaz a parasztság és a nincstelenek társadalmi csoportjának politikai jogokhoz juttatása volt. Ahogyan azt Kovács Imre a Nemzeti Parasztpárt egyik legjelentősebb politikusa megfogalmazta, a nép beemelése a nemzetbe. Bibó találóan állapította meg, hogy a politikai népiség „egyszerre foglalja magában a teljes társadalmi felszabadulás követelményét és a szabadságjogok intézményszerű teljességének követelményét”.11 Az 1945 utáni egy-két évben a kiszolgáltatott társadalmi csoportok politikai jogokhoz jutottak, ám azt az 1949 utáni autokrata rendszer formálissá tette, ezért a jelszó a hatvanas-hetvenes években ismét ak9 Gombos Gyula: A harmadik út. Budapest, 1990, Püski, 86.

10 Veres Péter: A válságéveiből. Budapest, 1945, Sarló, 198.

11 Bibó István: Levél Szalai Pálhoz. In Bibó István összegyűjtött munkái. Bern, 1984, Európai Protestáns Magyar Szabadegyetem, IV. kötet, 1267. Első magyarországi megjelenése: jelentések a határon túli magyar kisebbségek helyzetéről. Budapest, 1988, ELTE, 31-38. (Medvetánc könyvek.)

16