Szeredi Pál: Nemzetépítő demokratikus ellenállás a Kádár-korban 1956-1987 (Pilisszentkereszt, 2015)

Perek, ítéletek, a megfélemlítés kísérlete

sabb, legegységesebb, legerősebb ellenálló csoportot, akiktől azért is tartottak, mert a nyugati emigrációval is jó kapcsolataik voltak. „A »népies« írók »harmadikutas« ideológiájának az értelmiségi körökben való nagymértékű elterjedése igen komoly veszélyt jelent proletár diktatúránk további fejlődésére”182 - hangsúlyozta a javaslat, s ennek hatására 1958 tavaszán csoport-dossziét nyitottak „Harmadikos” fedőnévvel a népi írók és a körülöttük csoportosuló személyek megfigyelésére. 1961-ben a dosszié nevét „Ellenállók”-ra változtatták, jelezve, hogy a csoport már nem pusztán elméleti fejtegetéseivel, hanem cselekedeteivel is veszélyezteti a proletáriátus diktatúráját.

Változatos formában - telefon- és lakáslehallgatás, levelek felbontása és lemásolása, besúgók sokasága - próbált a belügy információt szerezni a magánlakásokon zajló beszélgetésekről, összejövetelekről. Püskiék nem titkolták véleményüket baráti beszélgetéseiken, kitartottak a felkelés által elért eredmények megmentése mellett, tiltakoztak a proletárdiktatúra rendszere ellen, kiálltak a szovjet tömbtől való elszakadás gondolatáért, hangoztatták a környező országokban élő kisebbségi magyarok megsegítésének erkölcsi kötelességét. A magánlakásokon, esetleg kávéházakban zajló beszélgetések, találkozók éltek a „mormogás jogával”, mást nem nagyon tehettek, mint egymás közt minden politikai kérdést megtárgyaltak, figyeltek egymásra, segítették a bajbajutottakat, rendezvényeket szerveztek, melyek központi mondandója mindig a nemzeti érzés, a nemzeti kultúra ápolása volt.

Ilyen volt például az 1960 októberében megszervezett Jancsó Adrienn és Török Erzsébet dalest is, melyről az egyik ügynöki jelentés megfogalmazta: „A műsor majdnem teljes egészében erdélyi és csángó népballadákból állt. Nagyon sok szám szólt a bujdosókról, a hazáért török emigrációban szenvedőkről, az itthon maradtak keserveiről. Az idegen járom alatt nyögő magyarokról és a haza sorsának komor, kilátástalan helyzetéről.”183 A jelentést tevő Lakatos Géza hozzátette, hogy Püski nagyon elégedett volt az esttel, mert mást nem tehetnek Erdélyért, csak annyit, hogy fenntartják népdalkincsét. Hasonlóan sikeres volt az unitárius egyház budai helyiségében tartott Sinka István-est is, melyen csaknem kétszázan vettek részt.

182 Ellenállók-dosszié. ÁBTL, 0-11803/1, 34-35.

183 Ellenállók-dosszié. ÁBTL, 0-11803/4, 204-205; O-l 1803/5, 100-103.

159