Szeredi Pál: Nemzetépítő demokratikus ellenállás a Kádár-korban 1956-1987 (Pilisszentkereszt, 2015)

Perek, ítéletek, a megfélemlítés kísérlete

elfogadhatóbb körülmények közé, jobb munkahelyre került a börtönben. A másik következmény egy belügyminisztériumi jelentés 1961. június 5-ei dátummal, melyet Kádár Jánosnak, Kállai Gyulának, Szirmai Istvánnak és Biszku Bélának küldtek meg, ez egy nacionalista, harmadik utas, illegális csoport megfigyeléséről számol be, kiknek célja Bibó István kiszabadítása. Az illegális csoport tagjaként Püski Sándort, Zsigmond Gyulát, Farkas Ferencet, Újvári Lajost és Gál Istvánt nevezte meg a jelentés. Püskit és Zsigmondot már régóta szoros megfigyelés alá vonták, s az államvédelem rendszeresen kezdeményezte a felettes hatóságoknál letartóztatásukat, perbe fogásukat. A jelentés szerint „az illegális csoport ilyen irányú lépése húzódik meg Németh László Bibó Istvánnal kapcsolatos levelének hátterében is. A levél megírására Németh Lászlót azzal bírták rá, hogy az ilyen jellegű kérés visszautasítása gyávaságnak és barátai iránti árulásnak minősülne. Németh László először a levél megírására nem tett ígéretet. Később azonban a levelet megírta, elküldés előtt azonban Illyés Gyulának megmutatta.”180

A jelentés is rámutat arra, hogy milyen szándékokat próbált a belügyi és a politikai vezetés kidolgozni 1961 végére. Az írókkal sikeres egyezséget kötöttek, igaz ők nem hódoltak be a rendszernek, továbbra is tagadták a proletárdiktatúra formáját, de publikáltak, ez pedig a közvélemény előtt olyan érzést keltett, mintha ők is elfogadták volna a Kádár-féle politikát. A Belügyminisztérium egyre inkább elérkezettnek látta az időt arra, hogy az írók hátterében működő nemzeti erő tagjai ellen, a kapcsolatokat folyamatosan életben tartó személyek ellen fellépjenek.

Az írókkal kapcsolatos lépések politikai döntéseket igényeltek, velük szemben a kultúrpolitika hozott intézkedéseket, a nemzeti politikát szervezők viszont belügyi kérdésnek számítottak, ellenük az államvédelem és a Belügyminisztérium lépett fel. Püski Sándor különösen veszélyes személynek látszott. Már 1957 novemberétől gyűjteni kezdték az adatokat ellene, illetve tulajdonképpen folytatták a titkos adatgyűjtést, hiszen már az ötvenes évek elejétől kezdve számon tartották mint rendkívül veszélyes felforgatót.

180 Révész Béla: Bibó István kiszabadítására akciót szerveznek. Magyar Nemzet, 1997. március 29.

156