Szeredi Pál: Nemzetépítő demokratikus ellenállás a Kádár-korban 1956-1987 (Pilisszentkereszt, 2015)

Védekezésre ítéltetve

Kodolányi János már a Petőfi Pártban sem vállalt komoly politikai szerepet. Neve ott volt a tanácsadó testület névsorában, tagja volt a Püski-féle Irószövetkezetnek, ám a politikától igyekezett távol tartani magát. Álláspontja az volt, hogy műveivel akar a közéletben jelen lenni, a közvetlen politizálást másokra hagyta. Elítélte azt, hogy egyes népi írók direkt politikai vonalat vittek. Egy 1958-ban Aczél Györgyhöz írott leveléből kiderül, hogy Aczél segítette őt egy autó megvásárlásában, s levelében gyermeke Pécsre történő visszahelyezéséhez kért újabb segítséget. Mint írta: „Bizonyosnak tartom, hogy Miniszterhelyettes Elvtárs e levelemből nemcsak egészségi és lelki állapotomat, hanem terveimet, munkavágyamat, valamint annak betöltéséhez szükséges feltételeket is tökéletesen megérti, méltányolja, azokat jogosnak, igazaknak ítéli meg. Éppen ezért engedje el nekem az ilyen alkalmakkor szokásos kérő szavakat, hiszen Ön is, én is, fiam is, voltaképen ugyanazt az ügyet szolgáljuk, s ebben a közös szolgálatban kell hogy tökéletesen megértsük egymást.” Kérését azzal indokolta, hogy saját ormánsági kutatómunkájához szüksége lenne fia segítségére, s fia budapesti munkája miatt kevesebbet tud neki segíteni, illetve családi problémáit is feltárta Aczél előtt. Aczél nem késlekedett a válasszal, s biztosította Kodolányit, hogy amennyiben fia felkeresi őt személyesen, akkor segíti lakásproblémái megoldásában.

Kodolányi az Állásfoglalás több értékelésével nem értett egyet. A népi íróknak politikai csoportként való kezelését nem tartotta elfogadhatónak, mert véleménye szerint ők egyenként külön-külön felfogású emberek voltak. Választ nem írt Kállainak, de környezetében sokszor hangoztatta, hogy nem tartja megoldásnak írótársai hallgatását, az írónak alkotnia kell. Neve felmerült az 1958-as Kossuth-díj jelöltjeinek névsorában, ám végül azt nem kapta meg, igaz 1958-ban egyetlen író sem kapott Kossuth-díjat.

Féja Kodolányival ellentétben élénk közéleti szerepet vállalt, szerepelni akart, minél több művét szerette volna megjelentetni. A népi írók legtöbbjével barátságot is ápolt, de sokszor került ellentétbe velük intrikus alkata miatt. Az Állásfoglalásról választ írt Kállainak, azt sok tekintetben túlzónak s igazságtalannak tartotta. Tervezte, s ezt egyeztette a többiekkel is, hogy az Állásfoglalás megjelenése után együtt készítenek egy választ, ám végül erről letettek, nehogy olyan érzetet keltsenek, mint123