Szeredi Pál: Nemzetépítő demokratikus ellenállás a Kádár-korban 1956-1987 (Pilisszentkereszt, 2015)
Bevezetés - a nemzetépítő demokratikus ellenzék
Nyugaton, és ezzel ingyen reklámot kapnak. Az ellenzékiség tehát marginális jelenség, foglalkozni kell velük, de „...tettüktől nem mozdul meg a föld Magyarországon”. Ettől kezdve a párthatározatokban is megkülönböztették a két kategóriát, léteztek ellenséges elemek és ellenzéki beállítottságú személyek. A Politikai Bizottság 1980. december 9-ei ülésére az MSZMP KB Tudományos, Közoktatási és Kulturális osztálya jelentést készített az ellenséges-ellenzéki csoportok tevékenységéről, melynek alapján a PB határozatot hozott, s ennek címében már ellenséges-ellenzéki és ellenzékieskedő csoportokat jelölnek meg. A PB ülésén felszólaló Kádár János ugyanis úgy fogalmazott, hogy „...a cím nem egészen pontos. Előre kellene tenni, hogy ellenséges; tehát ellenséges, ellenzéki és ellenzékieskedő elemek. Ellenzékieskedő az, aki a fundamentális kérdésekben egyetért, a részleteket illetően azonban más véleményen van.”4 Kádár hozzászólásával és a jelentés átfogalmazott címével új besorolást adott a politikai hatalom a rendszerrel szembenállóknak és az azt bírálóknak. A szándék egyértelmű volt: a rendszer ellenségeinek nyilvánítani azokat, akik a „második nyilvánosság” fórumain szólalnak meg, akik a szocializmus egészét tekintik elhibázottnak, ezért az ő minősítésüket és elhelyezésüket az ellenséges csoportokhoz kell sorolni, s ugyanakkor megteremteni egy ellenzékieskedő csoportfogalmat, mint akik alapjaiban egyetértenek a szocializmussal, csak néhány gyakorlati kérdésben bírálnak, s ezzel a lépéssel leválasztani ez utóbbi csoportot a rendszerrel ellenségesekről. Árulkodó a jelentésben az a kitétel is, mely szerint „...felerősödtek a nacionalista tendenciák is elsősorban a humán és társadalomtudományi értelmiség, illetve az irodalom és más művészeti ágak alkotó értelmiségi köreiben. Ezt a folyamatot a nacionalizmus mély történelmi gyökerein túl mindenekelőtt a környező országokban élő magyar kisebbségek helyzetének megoldatlansága, illetve romlása '(Romániában és részben Szlovákiában) táplálta. Ez a csoport a szocializmust tette felelőssé a környező országok magyarsága helyzetéért, és az MSZMP-t okolta azért, hogy nem tesz erőteljesebb lépéseket ez ügyben, s nem apellál a világ közvéleményéhez.” Az egyér4 Az MSZMP PB 1980. december 9-ei üléséről készült jegyzőkönyv. MÓL 288. f. 5/815. ö. e. 11
