Szeredi Pál: Nemzetépítő demokratikus ellenállás a Kádár-korban 1956-1987 (Pilisszentkereszt, 2015)
Védekezésre ítéltetve
zelhető, hogy írók léteznek, akik a fő témaválasztásuknak a paraszti életet vették. [...] Mint politikai csoportot meg kell szüntetni elsősorban politikai eszközökkel, de néha adminisztratív rendszabályokkal is, ha letérnek az eszmei harc útjáról. Irodalmi csoportként létezhetnek, amennyiben a párt ideológiai nézetei, célkitűzései iránt lojális magatartást tanúsítanak.”108 Kádár 1958 tavaszán már a nemzeti demokratákban látta a fő veszedelmet. Véleménye szerint a nemzetiek fellépése veszedelmesebb, mint az urbánusoké, politikai tömeghatásuk nekik van nagyobb. Aczél közbevetésére, mely szerint „volt idő, amikor Ignotus és társai komoly veszedelmet jelentettek”, Kádár úgy válaszolt, hogy a népiek nagyobb veszélyt jelentenek. A Politikai Bizottság ülése egyértelműen kijelölte a nemzeti demokratákkal való bánásmód kereteit. Politikai megsemmisítés, adott esetben adminisztratív eszközökkel, azaz letartóztatással és börtönnel (Bibó Istvánt pár hónappal később életfogytiglani börtönbüntetésre ítélték), irodalmilag türelem mindaddig, míg nem kívánnak egységfrontba tömörülni, szervezetet alakítani, s amíg nem támadják a kommunista eszmét. Semmilyen kompromisszumot nem ajánlott már a PB, az ostort vette kézbe. Minősítésükre jellemző a beterjesztett anyag éles és elítélő álláspontja: „Politikai mozgalom vagy »szellemi«, irodalmi irányzat; paraszti demokratizmus vagy harmadik utas nacionalizmus a fő jellemzője? Ez a fő kérdés, s a válasz erre ma már világos: a népiesek mozgalma lényegileg politikai mozgalom, azaz egy sajátos erős nacionalizmussal színezett harmadik utas koncepció, amely imperializmus és szocializmus világméretű küzdelmében egy nem létező harmadik útnak, a »külön magyar útnak« hamis illúzióját melengeti.”109 Az előterjesztők is leszögezték, hogy a harmadik út lényegében polgári, burzsoá út, a harmadik út lényegében polgári burzsoá ideológia. Ezen megállapítást egyébként kézírással vezették rá a beterjesztett javaslatra, vélhetőleg a kialakult ellenséges álláspontot érzékelve. 108 Uo. 16. 109 „A népiesekről” című benyújtott javaslat. Uo. 1. 107
