Szeredi Pál: Nemzetépítő demokratikus ellenállás a Kádár-korban 1956-1987 (Pilisszentkereszt, 2015)

Védekezésre ítéltetve

mokratikus ellenzéki szerepet sem felejtette el. Félelmének jogosságát jelezte az az ellenállás, melyet a nemzeti demokraták a behódolás igényének jelei ellen mutattak. Különösen érzékenyen érintette a hatalmat, hogy a nemzeti függetlenség, a nemzeti érdek védelme életerős táptalajra hullott mind vidéken, mind értelmiségi körökben. A nacionalizmus lett tehát a legfőbb vádpont a nemzetiek ellen, s megtámadásuk nem várathatott sokat magára. Bár közülük a belügyi szervek folyamatos sürgetésére sem tartoztattak le senkit, ám az ellenük indult támadás, a népi irodalomról hozott határozat „börtön-pótló” jellegű volt, azok ellen irányult, akikkel szemben nem tudtak, nem tudhattak az adminisztráció, a büntetőjog eszközeivel fellépni. A kirekesztésre és a befogadásra tett együttes kísérletnek lehetett tekinteni a népi írókkal kapcsolatos állásfoglalást.

Az MSZMP PB március 11-ei ülésén a párt kultúrprogramjának téziseit vitatták meg. Az ülésre meghívták többek között Darvas Józsefet is. A PB végül úgy döntött, hogy ne készüljön párthatározat a kulturális programról, hanem a kulturális munka irányelveiről és fő célkitűzéseiről készüljön vitaanyag. A PB-ülésen nagy hangsúlyt kapott a nacionalizmus, a nemzeti kultúra kérdése, s természetesen ezzel összefüggésben a népi írókról kialakítandó álláspont is. Kádár János a megbeszélésen nem hagyott kétséget a felől, hogy a nemzeti kultúrát csak osztályalapon tudja elfogadni a párt. „Nálunk az a feladat, hogy a nemzeti kultúránkat a szocialista eszme hassa át. A nemzet fogalmát fenyegette valami? Mi az a nemzeti forma? A nyelv? [...] Valószínűleg polemizálni kell a nemzeti kultúrával, de kicsit nehéz, mert másutt azt mondják, hogy szocialista nemzetet akarunk létrehozni. Hát az is magyar lesz! Az nem lesz nemzeti kultúra? Más formulát persze nem kell találni [...] Ha a nemzeti formát akarják felhasználni a szocialista tartalom ellen, akkor az ellen harcolni kell.”100

Az előterjesztés a nemzeti mozgalom legfőbb hibájának azt rótta fel, hogy „a népiek legjellegzetesebb képviselői nem ismerték fel a munkásosztály szerepét, nem tisztázták viszonyukat a modern társadalom legfontosabb, egyetlen forradalmi osztá100 Kádár János hozzászólása az MSZMP PB. 1958. március 11-ei ülésén. MÓL 288. f. 5/69. ö.e.10.

103