Domján Dániel Ferenc: Kényszerpályák és külön utak. Hírszerzés, diplomácia és a magyar–jugoszláv kapcsolatok 1945–1956 - RETÖRKI Könyvek 48. (Budapest, 2022)
A kapcsolatok főbb állomásai
38 Kényszerpályák és külön utak 38 A kapcsolatok főbb állomásai Jugoszlávia népein természetesen a JKP-t kell érteni, a magyar demokratikus erők eufemisztikus kifejezés pedig a magyar kommunista vezetést fedi. Belgrád élénk figyelme annál is inkább érthető volt, mivel Tito a világháború után a régió újjászervezője és a térség vezetője szeretett volna lenni, célja a Duna menti balkáni regionális és átfogó kelet-európai integráció volt. 139 Jugoszlávia ráadásul Magyarországon népszerűbb volt a Szovjetuniónál, ezt a tényt Rákosi Mátyás 140 1947. áprilisi moszkvai látogatásán meg is említette Molotovnak, ezzel talán nem kis fejfájást okozva később önmagának. 141 Szántó Zoltán142 követ 1948 elején, az 1947-es évről szóló összefoglalójában megállapította, hogy „a népi Jugoszlávia államszervezete, közigazgatási rendszere valóban népi és demokratikus és a polgári demokráciák legfejlettebb formáinál is demokratikusabb.” 143 Jugoszlávia a világháború után Jugoszlávia a régió többi országához képest különleges helyzetben volt. Bár Churchill és Sztálin híres százalékos elosztása alapján az ország 50 ‒ 50%ban került volna a győztes hatalmak „oltalma” alá, a délszláv államban példátlan gyorsasággal ment végbe a sztalinizáció. Még a háború alatt a britek – miután a partizán erők mellett tették le voksukat – meggyőzték II. Péter királyt, hogy egy olyan emigráns kormányt nevezzen ki, amely 139 A. Sajti Enikő: Tito 1947-es magyarországi látogatásának előzményei. In A történettudomány szolgálatában. Tanulmányok a 70 éves Gecsényi Lajos tiszteletére. Szerk.: Baráth Magdolna – Molnár Antal, Budapest‒ Győr, 2012, 587. 140 Rákosi Mátyás (*1892. március 9.–1971. február 5.), „Sztálin legjobb magyar tanítványa”. 1945–1956 között a Magyar Kommunista Párt, majd a Magyar Dolgozók Pártja fő-, majd első titkára, 1952–53-ban a Magyar Népköztársaság Minisztertanácsának elnöke is. 141 Zinner Tibor: „A nagy politikai affér” ... i. m. 6. 142 Szántó Zoltán (Nagykanizsa, 1893. dec. 17.– Bp., 1977. márc. 26.) kommunista múltjának nagy szerepe volt benne, hogy őt nevezték ki követté. A Tanácsköztársaság idején a Bp., VII. ker.-i munkástanács tagja, a Vörös Hadsereg ezredparancsnoka, hadosztály-politikai biztos volt. Részt vett a KMP újjászervezésében, egy ideig annak balkáni futára volt. A Külföldi Bizottságot képviselte a budapesti titkárságban, miközben részt vett az MSZMP irányításában. 1927. febr.-ban letartóztatták, és az úgynevezett Szántó-perben 8 és fél évi fegyházra ítélték. Szabadulása (1935. szept.) után a SZU-ba ment. Moszkvában a Kommunista Internacionálé (Komintern) végrehajtó bizottságában a KMP-t képviselte. 1945 júniusában hazatért, és tagja lett az ideiglenes nemzetgyűlésnek. 1947. január– 1949. július között volt belgrádi követ (Kenyeres Ágnes: Magyar életrajzi lexikon, 1000– 1990. Budapest, Arcanum Kiadó, 2001, vonatkozó szócikk). Testvére Szántó Béla volt hadügyi népbiztos. 143 MNL OL XIX-J-1-j Jugoszlávia TÜK 1945‒1964, 932/pol./48 – A belgrádi követség 1947.évi összefoglaló jelentése, 5/c, 15. d.
