Domján Dániel Ferenc: Kényszerpályák és külön utak. Hírszerzés, diplomácia és a magyar–jugoszláv kapcsolatok 1945–1956 - RETÖRKI Könyvek 48. (Budapest, 2022)
Történelmi előzmények (1918–1945)
34 Kényszerpályák és külön utak 34 Történelmi előzmények (1918–1945) írja, hogy az alakulat fele odaveszett. A bolmányi csata után a hadvezetés úgy döntött, hogy megszünteti a nemzetiségi alakulatokat, így, ahogy korábban parancs által hívták életre, úgy 1945. március 22-én parancs alapján oszlatták fel a Petőfi-brigádot. 127 Bár a brigádot a kommunista propaganda igyekezett egy önkéntes 128, elvi alapon szerveződő egységként bemutatni,129 a rendszerváltás(oka)t követően, a még élő tagok visszaemlékezéseiből, illetve a helytörténészek munkáiból egy sokkal sötétebb kép rajzolódik ki. A brigádban harcolóknak szegényes volt az ellátmánya, saját ruhájukat kellett használniuk, illetve fegyver sem jutott mindenkinek. Motiválatlanok is voltak, parancsnokuk, Kis Ferenc olykor a kivégzés eszközéhez is nyúlt: „Egy napon jött a parancs, hogy az egész kaszárnya legénysége sorakozzon föl az udvaron: nyilvános kivégzés lesz! [...] Elővezettek hat magyar fiatalembert; 20 év körüliek lehettek. Egy partizántiszt felolvasta a nyilvános, golyó általi halálos ítéletet. Az volt benne a lényeg, hogy hazaárulók, gyáva lógósok [dezertőrök – DDF] voltak, megszöktek a kaszárnyából. [...] eldördült a sortűz [...] Így kezdődött felkészítésünk a csatára”.130 Felmerül a kérdés, hogy a szlavóniai, délvi déki magyarok milyen módon csatlakoztak az egységhez. Természetesen volt példa arra, hogy valaki meggyőződésből, elvi alapon csatlakozott, Nemes Miklós visszaemlékezésében így fogalmazott: „Egyébként nem dicsekvésként mondom, de én voltam Zentán az első igazi önkéntes.” 131 Ez azonban nem tekinthető tömeges jelenségnek. Más esetekben a fizikai vagy pszichés erőszakkal való sorozás, illetve fenyegetés, vagy zsarolás útján elért jelentkezéssel találkozhatunk. „Mikor hazakerültünk szabadságra, nem voltak, talán hárman-négyen, és bekoccoltak [bekopogtak a partizánok – DDF], és szépen magyarul mondták: Fiam, hány éves vagy? Mondom, húszéves. Azt mondják: jössz velünk, vagy viszünk.”132 Voltak, akik a munkaszolgálat helyett választották a bevonulást.133 Becslések szerint 127 Dr. Mészáros Zoltán: A Petőfi-zászlóalj és -brigád története... i. m. 174. 128 „Bácska felszabadulását követően a vajdasági főparancsnok utasítására mozgósították a 17‒ 30 év közötti korosztályt. Az utasítás külön előírta, hogy a magyarokat, szlovákokat, románokat, németeket stb. csak a szigorú önkéntesség alapján lehet katonai szolgálatra alkalmazni.” Magyarok az európai antifasiszta ellenállási mozgalomban , a Jugoszláviáról szóló részt írta Godó Ágnes. Budapest, Móra Ferenc Könyvkiadó, 1986, 102. 129 Vö. Magyarok az európai antifasiszta ellenállási mozgalomban... i. m. 130 Döme Jenő visszaemlékezése. In Törköly István: Akikért nem szólt a harang ... i. m. 108. 131 Nemes Miklós visszaemlékezése, közli uo. 118. 132 Személyes interjú Bece Gézával. Szentlászló, 2013. 03. 17. 133 Lásd például Kincses Imre (Törköly István: Akikért nem szólt a harang ... i. m. 97) vagy Döme Jenő (Törköly István: Akikért nem szólt a harang ... i. m. 104) visszaemlékezését.
