Domján Dániel Ferenc: Kényszerpályák és külön utak. Hírszerzés, diplomácia és a magyar–jugoszláv kapcsolatok 1945–1956 - RETÖRKI Könyvek 48. (Budapest, 2022)
Történelmi előzmények (1918–1945)
30 Kényszerpályák és külön utak 30 Történelmi előzmények (1918–1945) és Aleksandar Ranković belügyminiszter irányításával hajtották végre. 101 A magyar lakosság ellen elkövetett kegyetlenkedés nem volt egyedülálló, a kommunista partizánok a társadalom minden, általuk ellenségesnek vélt csoportja felett totális irányításra törekedtek. A vérengzésről már a háború vége előtt érkeztek jelentések Magyarországra, majd 1946. július 17-én Mindszenty József hercegprímás juttatta el Gyöngyösi János külügyminiszterhez a „Magyar sors a Délvidéken” és „A Jugoszláviában élő magyarság helyzete igaz megvilágításban” című anonim iratokat.102 A jelentésekre a magyar külügyminisztérium érdemben nem reagált, a 40‒ 50 000 kivégzettről szóló adatokat abszurdnak találták. Budapest a Szövetséges Ellenőrző Bizottságnál nem tiltakozott a bácskai bosszú miatt.103 A múltfeltárást nehezítette a háborút követő évek magyar– jugoszláv alá-fölé rendeltségi viszonyának természete, ahogy később látni fogjuk, a magyar külpolitika Jugoszlávia irányába elfogult volt, ugyanis innen várta az elszigeteltségből való kitörés lehetőségét, a későbbiekben pedig a magyar kommunisták az internacionalizmus jegyében nem kommunikálhattak nemzetiségi/etnikai alapú népirtást. Tito magyarországi látoga tásakor, 1947-ben, Dinnyés Lajos miniszterelnök igyekezett a vérengzések etnikai voltát az osztályharcos narratívába erőltetni, minthogy a munkás és a paraszt nem szívesen vett részt a vérengzésben, csupán a nagybirtokos osztály és a nagytőke által volt ráerőltetve. 104 Az elnyomó osztályokon kívül a vérengzésekért Horthy Miklóst tette felelőssé, aki „vérfürdőt rendezett a békeszerető és Magyarország ellen semmit sem vétő vajdasági délszláv polgári lakosság körében”. 105 A vérbosszú magyar áldozatainak pontos száma sajnos a mai napig ismeretlen, a kutatási eredményekben azonban nagyságrendbeli különbségek vannak, a legalacsonyabb publikált adat 5000 főre teszi a veszteségeket, 106 a legmagasabb becsült szám „bizonyára meghaladja a negyvenezret”. 107 A levéltári kutatásokon alapuló adatbázisban eddig 7489 magyar áldozat 101 A. Sajti Enikő: Magyarország és Jugoszlávia, 1944‒ 1947. Délvidéki Szemle, 2015, II. évf., 1. sz., 11. 102 Uo. 10. 103 Uo. 104 MNL OL XIX-J-1-j Jugoszlávia TÜK iratok 1945‒1964., 6. doboz, 4/b, 4764/pol. (1947. 12. 11.) Dinnyés Lajos beszédei 105 Uo. 106 Aleksandar Kasaš történész az OZNA-listákra támaszkodva állapította meg ezt a számot. A. Sajti Enikő: A magyarok elleni partizán megtorlás a Délvidéken ... i. m. 21. 107 Cseres Tibor: Hideg napok. Vérbosszú Bácskában... i. m. 369.
