Domján Dániel Ferenc: Kényszerpályák és külön utak. Hírszerzés, diplomácia és a magyar–jugoszláv kapcsolatok 1945–1956 - RETÖRKI Könyvek 48. (Budapest, 2022)
Diplomácia és hírszerzés Belgrádban
157157 Diplomácia és hírszerzés Belgrádban foglalkoztattak, azonban a Jugoszláviában tartózkodó külföldi személyek felé aktív ügynökségépítő munkát végeztek. A hírszerzési objektumokról csak „legális” módon szerezhettek információt, baráti beszélgetésekből, „legális” forrásokból. Aktív tevékenységet végeztek a javuló kapcsolatok szélesítése, mélyítése terén, a konzuli ügyekben beérkező ügyfelekkel csak a konzuli ügyekkel kapcsolatban foglalkozhattak, ha önmaguk elmondanak információkat, azt használják fel, de „ne kérdezgessenek”. 742 Fontos ugyanakkor megjegyeznünk, hogy az iratok tanúsága szerint érdemi változást a nagypolitika irányváltása sem hozott, ugyanis kézzelfogható eredményeket sem 1955 előtt, sem az után nem tudott produkálni a belgrádi rezidentúra. Az 1955. évről szóló jelentésében például Kádár József vázolja a normalizáció helyzetét, főbb állomásait, és leírja, hogy az évben a rezidentúra hírszerző tevékenységet nem végzett, de ettől függetlenül információszerzés zajlott. 743 Személyi ügyek A rezidentúra természetesen nem választható el az azt alkotó ügynököktől, akik fedőmunkájuk árnyékában élték mindennapjaikat a belgrádi követségen. Mint már korábban kitértünk rá, a kapcsolatok mélypontján a követség egyetlen beosztottja – véleményünk szerint – Kárpáti Tibor volt, aki egyben a HM IV. főcsoportfőnökség telepített ügynökeként tevékenykedett, információkat azonban csak más diplomatákkal folytatott beszélgetésekből, illetve a sajtóból tudott szerezni.744 A VIII. főosztály első kikül dött ügynöke Pintér („Patkó”) Mihály gépkocsivezető volt, aki 1951 decemberében érkezett a követségre. A rezidentúra felállításakor a követségen a következő személyek kezdték meg a fedett munkát: 745 742 ÁBTL 3.2.6 OL-8-006/2 Belgrádi rezidentúra. A rezidentúra 1955 első hat hónapjának munkaterve, 196. 743 Uo. Jelentés a belgrádi rezidentúra 1955-ös munkájáról, 1956. 01. 17., adta: Kádár József, 306. 744 MNL OL XIX-J-1-j Jugoszlávia TÜK iratok, 1945‒1964, 00566-1953, 5/e, 17. d., szintén idézi Ritter László: Titkos háború ... i. m. 149. 745 Külön nehézséget jelentett számunkra elkülöníteni az egyes személyeket, mivel a jelentésekben és feljegyzésekben felváltva használták a valódi és a fedett neveket. Szükséges megjegyeznünk, hogy a fenti „névjegyzék” több forrás ütköztetésével készült, azonban ‒ főként az alacsonyabb beosztású személyek esetében ‒ nehezebb volt megál lapítani a valós és a fedett nevet, ugyanis amennyiben a későbbiekben nem töltöttek be komolyabb tisztséget, más forrásokból nem rekonstruálható belgrádi tevékenységük.
