Domján Dániel Ferenc: Kényszerpályák és külön utak. Hírszerzés, diplomácia és a magyar–jugoszláv kapcsolatok 1945–1956 - RETÖRKI Könyvek 48. (Budapest, 2022)
Diplomácia és hírszerzés Belgrádban
147147 Diplomácia és hírszerzés Belgrádban nem érdeklődtek változásokról, így egyértelmű, hogy a Sztálin halála utáni konszolidálódás mértékére voltak kíváncsiak. Ekkor azonban az ügyvivő még csak annyi változást látott, hogy a rendőr, aki megfigyeli őket, köszön. Mint ismertettük, a viszony javulásának egyik első állomásaként Kurimszky Sándort felmentették tiranai szolgálata alól, és Belgrádba helyezték, ahova 1953. október 27-én érkezett meg. 1953. december végére a követséget kevésbé figyelték (vagy nem vették észre, ahogy ők írták), a rendőr viszont néha még felírta a rendszámukat, de tisztelgett is, amit már nagy változásként értékeltek. A protokolleseményeken kedvesen fogadták a követségi dolgozókat,692 ráadásul augusz tusban már utazhatnak Belgrádon kívül is engedéllyel, ezt onnan tudhatjuk, hogy augusztus 18‒ 20. közötti időpontra engedélyt kaptak a Zomborba való utazásra.693 November 10-én már azt jelezte Kolozs Márta, 694 a külügy minisztérium osztályvezetője a követségnek, hogy megszűnt a korlátozás az utazásokra, egyben felszólította a követet és a követségi dolgozókat, hogy minél jobban használják ki ezt a lehetőséget, és utazzanak, ismerjék meg jobban Jugoszláviát és persze a gazdasági, politikai helyzetét, a tömegek hangulatát. 695 A feszült viszony, ha nehezen is, de enyhülni kezdett, erre jó bizonyítékok a bemutatott események, illetve a külügyminisztérium 1953. negyedik negyedéves munkatervének 1. pontja, amely szerint „további lépéseket kell tenni a Jugoszláviával való viszony normalizálására a kapitalista országokkal való békés együttlétezés lehetőségének elve alapján”.696 Ezzel kapcsolatban a külügyminisztérium javaslatot tett a követség jelentőmunkájának új módszereire, mivel a Jugoszlávia és a „népi demokráciák” közötti javuló viszonyba Magyarországnak is be kellett kapcsolódnia, azt azonban a „régi módszerekkel” nem lehetett véghezvinni. A problémát abban látta Budapest, hogy a jugoszláv politikai és gazdasági életről szóló jelentések nem tükrözik vissza a valós helyzetet, nagyon egyoldalúan vizsgálják azt, így hamis, megtévesztő képet nyújtanak a délszláv helyzetről, hozzátették azonban, hogy „ebbe a hibába egyébként sokáig a Központ is beleesett. 692 MNL OL XIX-J-4-a Belgrád 00251 – 1953, 15. doboz. 693 MNL OL XIX-J-4-a Belgrád 00176/szig. titk. – 1953, 14. doboz. 694 Kolozs Márta a Külügyminisztérium Európai kapitalista országok II. osztály osztályvezetője volt. Sáringer János: Mozaikok a magyar Külügyminisztérium történetéből (1944–1951). Grotius online folyóirat, http://www.grotius.hu/doc/pub/RSSTJE/2010_74_saringer_janos_ mozaikok.pdf (utolsó letöltés: 2016. 02. 01.). 695 MNL OL XIX-J-4-a Belgrád 002061/1/szig. titk. – 1953, 14. doboz. 696 MNL OL XIX-J-4-a Belgrád 26 – 1953, 14. doboz. Fontos megjegyezni, – ahogy a jelentésből is kitűnik – hogy Jugoszláviát ebben az időben nem tekintették szocialista országnak.
