Domján Dániel Ferenc: Kényszerpályák és külön utak. Hírszerzés, diplomácia és a magyar–jugoszláv kapcsolatok 1945–1956 - RETÖRKI Könyvek 48. (Budapest, 2022)
Diplomácia és hírszerzés Belgrádban
144 Kényszerpályák és külön utak 144 Diplomácia és hírszerzés Belgrádban hírszerzőről – volt szó, azonban Farkas Vladimir visszaemlékezéseiben más személyt nevezett meg. Nincs mentség című művében ugyanis Radványi Jánosról, 674 a később emigráló washingtoni ügyvivőről elejtett mondata szerint „őt tartottuk a legalkalmasabbnak arra, hogy a legkiélezettebb politikai helyzetben, egyetlen magyar diplomataként Belgrádban az ÁVH hírszerzése számára dolgozzon”. Radványi belgrádi jelenlétére azonban semmilyen iratot nem találtunk, még említés szintjén sem, ráadásul 1950 és 1953 között Párizsban majd Bernben látott el diplomáciai szolgálatot, előtte azonban Ankarában szolgált, ezért feltételezhetően onnan akarták Belgrádba helyezni. Visszatérve Rákosi és a szovjet vezető levelezésére, Sztálin válasza május 23-án érkezett meg, ebben Rákosinak azt ajánlotta, hogy „ne élezze a jugoszlávokkal az ügyet, s várják meg a jugoszláv választ. Amennyiben a jugoszlávok nem válaszolnak, a jugoszláv ügyvivőt ne engedjék ki addig, amíg a jugoszlávok nem engedik el az Önök ügyvivőjét.” Végül Belgrád engedett, június 2-án a Hrabecet persona non grat ának nyilvánították Jugoszláviában, ezért feleségét gyermekével együtt hazaengedték Budapestre, ahova június 4-én megérkeztek. Denovski egyúttal közölte, hogy kormánya vissza hívja őt, helyére valaki mást küldenek. 675 A közlekedési incidensként indult ügy záróakkordjaként a budapesti jugoszláv ügyvivőt június 6-án huszonnégy órás határidővel kiutasították Magyarországról.676 A két ország közötti diplomáciai kapcsolat elérte a legmélyebb pontját, változás csak 1951. december 10-én állt be, amikor megérkezett Kovács József677 követ -674 Radványi János (Budapest, 1922. 09. 04.–2016. 01. 11.), 1947-ben került a külügyminisztériumba, diplomata az ankarai (1948–1949), párizsi (1950–1951) és berni (1951–1953) követségeken, 1954-ben azonban elbocsájtották, csak 1957-ben került vissza a külügyminisztériumba, 1957‒ 1958 között a damaszkuszi főkonzulátust vezette. 1962 ‒ 1967 között ideiglenes ügyvivő a washingtoni követségen, állomáshelyét azonban elhagyta, és menedékjogot kért az Egyesült Államokban, majd megkapta az állampolgárságot, és letelepedett. Távollétében Magyarországon halálra ítélték (Főkonzulok, követek és nagykövetek, 1945‒ 1990 ... i. m. 243 alapján). 675 Rainer M. János: Távirat „Filippov” elvtársnak... i. m. 117. 676 Szabad Nép, 1951. június 6., 3. online: https://adtplus.arcanum.hu 677 Kovács József (Újcsanálos, 1907. június 23.–Budapest, 1989. június 11.) vasöntő, autószerelő. Debrecenben dolgozott vasöntőként, majd 1926-ban kivándorolt Kanadába, ahol szintén vasöntőként dolgozott. A Kanadai Magyar Munkás c. kommunista lap kiadóhivatali vezetője, majd a montreali magyar kommunista pártszervezet titkára. 1932-ben a Szovjetunióba költözött, ahol autószerelőként dolgozott Moszkvában és a Krímben. A világháború alatt vöröskatonaként frontszolgálatot teljesített. 1946-ban tért haza Magyarországra, a Szovjet Javakat Kezelő Hivatal osztályvezetője, majd a Külügyminisztérium főelőadója lett. 1951 augusztusa–1952 júliusa között belgrádi ideiglenes ügyvivő, 1953– 958 között első beosztott a moszkvai nagykövetségen. 1958–1961 között a Protokoll Osztály helyettes
