Domján Dániel Ferenc: Kényszerpályák és külön utak. Hírszerzés, diplomácia és a magyar–jugoszláv kapcsolatok 1945–1956 - RETÖRKI Könyvek 48. (Budapest, 2022)
A kapcsolatok főbb állomásai
134 Kényszerpályák és külön utak 134 A kapcsolatok főbb állomásai A magyar delegáció, amelyet Gerő Ernő vezetett, 624 október 14-én éjszaka indult Belgrádba, majd másnap találkoztak a jugoszláv vezetőkkel. Az első napon a legmagasabb szinteken, magával Titóval is megbeszélést folytattak a delegáció tagjai Belgrádban, ahol Gerő kifejtette, hogy a kapcsolatok szerintük jó irányba haladnak, ennek ellenére még több olyan probléma volt, amelyet meg kellett oldani mindkét részről, a múltban elkövetett hibákat azonban már elkezdték kijavítani. A magyar fél annak a kívánságának is hangot adott, hogy a pártkapcsolatok aktívabbak legyenek, a fennálló nézeteltéréseket gyakoribb találkozókon beszéljék meg. Tito felhívta a figyelmet arra, hogy a kapcsolatok javítási szándékának őszinte gesztusnak kell lennie, és nem taktikának. A következő napokban több megbeszélést is folytattak, illetve látogatást tettek több gyárban is szerte Jugoszláviában. A magyar delegáció látogatását október 22-én egy közös nyilatkozat, barátsági és együttműködési szerződés zárta, amelyet a bellyei (Bilje , ma Horvátország) kastélyban írtak alá. Ugyan a nyilatkozatban elfedték az ellentéteket, azok léteztek a két párt között; amíg a magyar fél az államközi problémákra helyezte a hangsúlyt, addig a jugoszlávok a pártok, államok és emberek közötti egyenlőséget, illetve a nemzetközi munkásmozgalom helyzetét tartották a legfontosabb kérdésnek.625 A magyar vezetők október 23-án már forrongó Budapestre tértek vissza, a forradalom újabb fejezetet nyitott a magyar–jugoszláv kapcsolatok meglehetősen vaskos könyvében. 624 A delegáció tagjai: Gerő Ernő, Apró Antal, Hegedüs András, Kovács István, Kádár János. 625 Kovačević, Katarina M.: Jugoslovensko-mađarski odnosi 1953 ‒ 1956 ... i. m., 247 ‒ 252.
