Riba András László: Hatalomtechnika a pártállam végóráiban, 1987-1989 - RETÖRKI könyvek 47. (Budapest, 2021)
PÁRTVONAL, KETTŐS HATALOM - Lépéshátrány
93 Lépéshátrány nép ügyének a szolgálatát nem rendeletekkel, nem parancsszóval, hanem érveléssel, meggyőző politikai munkával lehet érvényesíteni. Idetartozik, hogy a demokratizálást vallja, a reformok útján kíván járni és a szocializmus építésének útján jár nemcsak a párt, hanem a magyar társadalom is. Ezeket kategorikusan, röviden, közérthetően le kell írni.” 173 Grósz Károly, mint Kádár kiszemelt/kijelölt utódja, ezekben a vitákban talán taktikai okokból nem engedhette meg magának – ha akarta volna sem –, hogy a hatalom egységének elvé vel (egypártrendszer) ellentmondó véleményt fogalmazzon meg. Meglátásom szerint a pártvezetés akkor még fennálló belső viszonyai, főként személyi összetétele a változtatások megvalósítására kész Grószt kötött pályán tartotta. A hatalom átvételének lehetőségét kockáztató lépésektől tartózkodott , kivárásra rendezkedett be. Holott a kormányfőt körülvevő koncepcionális anyagok már 1987-ben a többpártrendszer perspektívájának irányába mutattak, pártvonalon belül elvi síkon ez kisebbségi vélemény maradt. A politikai pluralizmus kérdését, ameddig csak tehette, késleltette az országos értekezletet megelőző pártvezetés meghatározó része. Kádár kimondottan törekedett arra, hogy fenntartsa az érvényét uralkodása alapvetéseinek. Grósz olyan alkuhely zetbe került, amiben a hatalmat abban az esetben tudja megszerezni/ átvenni, ha a politikai intézményrendszer kérdésében legalábbis nem vállal nyílt konfrontációt, és elfogadja a megkötéseket. Egy olyan helyzetben, ahol már saját nemzedéke és az ahhoz közel álló korosztály vezető kádereinek jelentős része is az eltérő álláspontot vallotta magáénak. Az érdekérvényesítő erő és potenciál − ami Grószt a kormány élén jellemezte − a kádári régi vonallal, különösen Kádárral szemben a pártértekezlet előtt nem mutatkozhatott meg. Annak állásfoglalás -tervezetét, tartalmát tehát még Kádárral az élen hagyták jóvá. Az értekezlet napirendj einek sorrendje ezt a feltételezésünket erősítheti. A párt feladatairól és a politikai intézményrendszerről a régi felállás szerint hoztak retrográd állásfoglalást. 173 MNL OL M-KS 288. f. 5. cs. 1020. ő. e. Jegyzőkönyv az MSZMP PB üléséről, 1988. február 23. Benne: Kádár János felszólalása. Lásd: https://adatbazisokonline.hu/pdfview2?file=static/ documents/mszmp_mdp/HU_MNL_OL_M-KS_288_05_10200.pdf#search=&page=373 (Utolsó letöltés: 2020. 11. 24.)
