Riba András László: Hatalomtechnika a pártállam végóráiban, 1987-1989 - RETÖRKI könyvek 47. (Budapest, 2021)
VÁLSÁG, NEM TERMELŐ TERÜLETEK, REFORM - Kormányzati korszerűsítés
86 1. Válság, nem termelő területek, reform Hatalomtechnika a pártállam végóráiban Említést kell tennünk arról is, hogy Grósz február végén PB-ülés, március végén pedig KB-ülés elé akarta terjeszteni a tárgyalt dokumen tumtervezetet. Ennek hátterében az állt, hogy bizonyos részeket országos pártértekezleten már meg kívánt jeleníteni . A kormány konzultációja során Villányi Miklós (pénzügyminiszter) hozzászólásában megállapította, hogy a kormányzati munka alapvetéseinek újrarendezése összefügg a párt-kormány, a párt és államigaz gatás viszonyával. „A kérdés az, hogy milyen kérdésekben szükséges egy egypártrendszerben a pártban az alapvető érdekek eldöntése érdekében dönteni és milyen kérdésekben nem lehet dönteni. [...] A parlament és a kormány viszonyának újszerűsége. Ezt mindenki érzi. Itt egy lényeges újjá alakuló időszak van” – az Országgyűlés kormányzati munkára irányuló ellenőrző szerepének növekedéséről , mint kívánatos folyamatról beszélt. „Önmagában véve a törvényalkotás az Elnöki Tanács hatásköréből a Parlementhez ment át” – fogalmazott. Felhívta azonban a törvénymódo sítás eseteire a figyelmet, nevezetesen, hogy ilyenkor a gyakorlat a NET elé való gyors beterjesztés. A belpolitika és a külügy vonatkozásában leszögezte, hogy a politikai vonalvezetésnek a döntéshozatal testületi formájában kell erősödni: „Ez is érinti a Kormány és a párt közötti feladat újra rendezését” – mondta. 160 Köpeczi Béla (művelődési miniszter) okfejtésében a véleménye szerinti legnagyobb probléma lényegét illetően tette fel a kérdést: gyakorol-e egyáltalán a kormány hatalmat. „Azt hiszem, hogy vissza kell térni bizonyos klasszikus problémákhoz, a törvényhozó hatalom, a végrehajtó hatalom, a politikai hatalom összefüggései, illetőleg ezek gyakorlási módjaira” – javasolta. 161 Kárpáti Ferenc (honvédelmi miniszter) emlékeztetett arra, hogy a KB már jó néhány, a politikai intézményrendszer módosításával összefüggő kérdést napirendre tűzött az azt megelőző időszakban. Tézisekben fogalmazták meg, hogy a kormány élvezzen nagyobb önállóságot és felelősséget a főbb gazdasági-társadalmi folyamatok irányításában. Értetlenségének adott hangot, mondván attól, hogy hosszú ideig más gyakorlat érvényesült, a testület vagy annak vezetője még tudna másként működni. „Egy-párt [sic!] rendszer van a társadalmunkban és remélem az is marad. A vezető politikai 160 Uo. 69. 161 Uo. 70.
