Riba András László: Hatalomtechnika a pártállam végóráiban, 1987-1989 - RETÖRKI könyvek 47. (Budapest, 2021)
VÁLSÁG, NEM TERMELŐ TERÜLETEK, REFORM - Káderforgó
55 Káderforgó gondolatmenete,79 „fenyegetőzése” alapozta meg, és kialakult egyfajta történelmi toposz, ami a rendszerváltás politikatörténetét tudományos igénnyel feldolgozó és elemző munkák jelentős részében is elterjedt alapállás, kiindulópont. Én a toposz mögötti képe t és politikai karaktert – különösen a politikai folyamatokban való tevékenység és hozzáállás alapján − árnyaltabban érté kelem. Grósz a pártvonal ranglétráján emelkedett folyamatosan, agitációs és propaganda területen főként . 1962–1967 között függetlenített párttitkár volt a Magyar Rádió és Televíziónál. 1967-ben az ELTE-n egyetemi diplomát szerzett tudományos szocializmus szakon. A KB Agitációs- és Propaganda Osztályának helyettes vezetői (1968–1973), majd osztályvezetői beosztását (1974–1979) töltötte be a központi apparátusban. Korábban volt már megyei titkár Fejérben, Borsodba a fentebb jelzett okokból kellett a központi apparátusból távoznia. 1980-tól, igaz, hogy egy kongresszussal később, mint azt már lehetett volna80 − elérte a KB tagságot , de igazán 1984-től, budapesti első titkárságától és PB tagsága okán vált egyre befolyásosabb és ebben az időszakban még meglehetősen népszerű kommunista politikussá. Grósz tehát igazán az ideológiai-politikai agitáció, a tömegpropaganda területén volt kiemelkedő kvalitású pártvezető. Személyiségében egy határozott, és nézetei, véleménye mellett a párt adta kereteken belül végletekig kitartó, komoly vitakultúrájú vezető került a szintén kiemelten jelentős és rendkívül jól szervezett budapesti párttagság és szervezet élére. Grósz Károly elmondása szerint saját karakterét illetően, mint kormányfő, igencsak szkeptikus volt és inkább komoly kihívásként élte meg a felkérést, mint lehetőségként. „Azon az állásponton voltam – fogalmazott később ezzel kapcsolatban −, hogyha már úgy van szervezve az ország, ahogy szervezve van, hogy tehát az államnak ekkora beleszólása van a gazdasági folyamatokba, akkor gazdasági szakember kellene kormányfőnek.”81 Grósz még azt is megkockáztatta Kádárral való megbeszélése során, hogy nem is feltétlenül párttagnak kellene lennie egy ilyen jelöltnek, ha az gazdasági szakemberként alkalmas a feladatra. Erre a felvetésére 79 Népszabadság, 1988. november 30. 3−4. 80 Bokor i. m. 1995, 40. 81 Uo.
