Riba András László: Hatalomtechnika a pártállam végóráiban, 1987-1989 - RETÖRKI könyvek 47. (Budapest, 2021)
Utószó helyett: késztetés a folytatásra
217 Utószó fél évszázad sem volt elég a „legvidámabb barakk” működtetőinek, hogy szembenézzenek politikájuk lényegével. Riba András László fenti munkájában pontosan és hitelesen írja le, hogy Kádár „utódai” milyen szervezeti átalakulással kívánták átmenteni hatalmukat, s miként döbbentek rá, hogy abszolút értelemben hatalmuk elveszett. Mit láthatunk ebben a munkában? A bukás anatómiáját! Ebből következik egy lehetséges folytatás: bemutatni, hogy Kádár esszenciális kommunistái mellett hogyan alkalmazkodtak a helyzethez a „kiigazítás” reményében akár párton belül, akár kívül a valahai polgári radikálisok, liberálisok, baloldali és centrista szocdemek, a szociális kiegyelítődést remélő baloldali népiek egy csoportja, az öntörvényű és időközben megtérő, önmagukat valaha kommunistának vallók. Magyarán szólva a rendszerváltoztatást elősegítő magyar társadalom, amikor erre először lehetősége nyílt. E sorok írójának elvárása tehát egyértelmű: a szervezettörténeti áttekintés megtörtént, következzék a mozgalmi élet áttekintés e, továbbá a szellemi mozgások – legalábbis – felvázolása. A szerző fiatalember, idő tehát van, és gondolom, elszántság is. M. KISS SÁNDOR
