Riba András László: Hatalomtechnika a pártállam végóráiban, 1987-1989 - RETÖRKI könyvek 47. (Budapest, 2021)
Utószó helyett: késztetés a folytatásra
214 Hatalomtechnika a pártállam végóráiban Utószó a 19. század végi, 20. századi eszmetörténeti, s részben a magyar történetben végbement folyamatokat. Íme az idézett rész: „Mennyit vállal a szociáldemokrácia, a polgári radikalizmus, liberalizmus, a népi mozgalom hagyományaiból?” Mint tudjuk, a magyar történet „szabadsághiányos” történet. A Szent István-i független állam szétesésével (1541) a valaha egységes állam alkotórészei tartományi helyzetbe süllyedtek. Ez az állapot az Osztrák Birodalom gyengülése következtében és annak újraerősödése érdekében az 1867-es kiegyezéssel – kiegyenlítődéssel – szűnt meg , legalábbis került más státuszba. A Monarchián belüli Magyarország jogokat kapva, korlátozott függetlenséget szerezve lett a monarchia egyik legfontosabb alkotórésze. A Ferenc József-i Ausztriának – legalább középhatalmi státusza visszaszerzésének érdekében – létkérdése lett a Monarchia gazdasági potenciáljának jobb kihasználása, amely egyben az adott részek gazdasági fejlődését is jelentette. Az eddig visszanyomott magyar gazdaság produkciójának emelése érdekében szükségszerűen megnyíltak a határok az idegen tőke beáramlása előtt, s ennek árnyékában fokozódó intenzitással egyre inkább tért hódítottak a magyar szellemi életben a Nyugat-Európában már virulens szellemi-eszmei áramlatok. Így jelent meg a magyar szellemi életben az ugyan már kezdetlegesen jelenlévő polgári liberalizmus, illetve radikalizmus, továbbá eszmei áramlat képében a szociáldemokrácia is, amely egyben az ipar fejlődésével a munkásmozgalom izmosodását is jelentette. A kiegyezés és az első világháborús vereség közötti időszak a gazdasági fejlődés mellett a szellemi élet felpezsdülését is jelentette. Gondolhatunk itt a zenére vagy éppen a képzőművészetre, de leginkább a szélesebb rétegek számára könnyebben kódolható irodalomra. Ez utóbbival természetszerűleg együtt járt a már jelzett eszmeáramlatok egyre nagyobb térhódítása, amelyek különböző formában, de lassan politikai színezetet is kaptak. Ezekre a módosulásokra utal a jelzett pártdokumentum: a szociáldemokráciára, továbbá a polgári liberalizmus és radikalizmus megjelenésére. Ezekhez az áramlatokhoz járul majd a dokumentumban jelzett népiség megjelenése, illetve térhódítása, s az adott kor tekintetében –két forrásból táplálkozva – gondoljunk a honi kommunista párt megjelenésére, illetve az orosz események hatására, az idegen talajról beáramló kommunizált marxizmusra.
